2018. június 14., csütörtök
A 61-es utas
Miközben terveztük a sri lankai megállókat és az országon belüli utazást, akkor rátaláltunk egy angol fazon oldalára a "The man in seat 61"-re. Ez messze a leginformatívabb forrás volt, amit felhasználtunk a tervezéshez. Enélkül nehéz lett volna kiigazodni az ottani vasút közlekedésen. Bajban is voltunk az elején, mert egyes viszonylatban sem a Google Maps sem pedig a Rome2Rio nem ajánlotta fel a vonatot, mint opciót, pedig tudtuk, hogy van, hiszen nagyon sok blogon írták. Sajnos a neten innen-onnan fellelhető információ nem volt mindig pontos és gyakran futottunk bele ellentmondásokba. Nem úgy, mint a 61-es utas esetében. Elképesztő mennyiségű tényszerű információk a teljes sri lankai vonatközlekedésről. Mindent leír, amit tudni szeretnél és még annál is többet. Részletesen leírja teljes vonat hálózatot, a teljes menetrendet, a közlekedő vonat típusait, fotókkal illusztrálva, a pályaudvarokat, itt is konkrét fotókkal, a jegyek típusait, a jegyvásárlás lehetséges módjait, a csomagokról mindent és persze a konkrét útvonalakat fotókkal és videókkal megtűzdelve. Még azt is leírja, hogy melyik állomáson, melyik viszonylatban, melyik pultnál kell jegyet venni, és igen, itt is van fénykép, hogy hogyan is néz ki élőben. És mindezt közel 40 országra! Megnéztem, amit Magyarországról írt és teljesen rendben van. A fazon ezzel számtalan díjat söpört be, rengeteg cikket írtak róla és még népszerű TV showkban is szerepelt, mint pl.: a Top Gear. Az egész oldalon látszik, hogy teljesen megszállott módon rajong a vasútért és nyilván ez is a munkája. Ha Sri Lankára utazol és saját szervezéssel szeretnél mozogni a szigeten, akkor ez az oldal kötelező! Nagy köszönet ezért, sokat segített!
Két véglet Maldívon
Szerk.: Fontos megjegyezni, hogy a lenti vélemények az utazás előtt, a neten elérhető infók alapján alakultak ki bennünk. Elképzelhető, hogy ha odamegyünk és mi magunk tapasztaljuk meg, akkor meg fog változni a véleményünk. Akkor majd kiegészítem ezt az írást.
Kinek ne lenne rajta a bakacslisáján a Maldív-szigetek? Ki az aki nem álmodott már arról, hogy ott a gyönyörű fehér homokos tengerparton, a pálmafák alatt, kezében egy hatalmas koktéllal, a türkizkék és végtelen tengert bámulja elernyedve. Aki egyszer látta már a képeket, annak biztosan toplistás cél lesz. De a valósággal csak akkor szembesülsz, amikor egy kicsit jobban elmélyülsz a kérdésben és komolyabban utána nézel a részleteknek. Sok apró, de annál fontosabb részlet van, ami kritikus az utazás tervezése szempontjából.
Eddigi értésünk szerint a Maldív-szigeteken alapvetően két véglet van, ha a költségekről van szó, a luxus vagy inkább a tehetősebb utazók számára és a fapados a vékonyabb pénztárcájúak számára. A két véglet között az eddigi tapasztalataink alapján nem csak az árakban van különbség. Sok blog ír arról, hogy a Maldív-szigetek ma már nem az az elérhetetlen trópusi paradicsom, mint ami régebben volt. Ez szerencsére így is van, ez szerintem egy óriási lehetőség. Korábban a "One island - one resort" koncepció mentén próbálta a maldív kormány megszervezni a turizmust, amely létrehozta a luxus resort szigetek világát. Itt 5 csillagos szolgáltatásban lehet részünk egy olyan trópusi szigeten, ahol a szigeten csak az adott szálloda van, semmi más és látszólag minden tökéletes. A resortok rengeteget dolgoznak azon, hogy a fényűző nyaralás illúzióját fenntartsák és hát ez azt is jelenti, hogy az árak itt nem éppen pénztárca barátak. Itt is egy hasznos tulajdonság, ha tudunk a sorok között olvasni és oda tudunk figyelni a részletekre, mert sok meglepetésben lehet részünk, ha a költségeket hanyagul kezeljük.
Szállás: Elsőre a resort szigetek szállás árai túlzónak tűnhetnek de, ha kicsit jobban elmélyülünk az téméban, akkor nagyon sok jó ajánlatot lehet találni ár/érték arányban. Rengeteg sziget van, rengeteg lehetőség, pillanatok alatt el lehet veszni az ajánlatok között és egy igazi kihívás összehasonlítani őket. És ez tovább fokozódik, minden évben új és újabb szigeteket nyitnak meg és egyre több a resort. Azt viszont hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szobaár önmagában nem jelent semmit. Sok olyan költség van, amit tisztázni szükséges, elsőre nem biztos, hogy egyértelmű, ott rejtőzik a részletekben. A legjobban akkor kell figyelni ha az ember gyerekkel utazik. Itt aztán van minden... A végső szobaár függhet attól, hogy a resort az adott szobát hány főre ajánlja ki. Ha csak 2 főre akkor kérdés, hogy a gyerek hol aludjon. A szülőkkel vagy pótágyon vagy esetleg a szobába van egy olyan alkalmatosság, amin a gyerek simán elalszik, mint pl.: egy szófa. Ha szülőkkel alszik, akkor a legtöbb esetben ingyen van a gyereknek, de ez is életkor függő. A pótágyazás általában fizetős, de ez is lehet életkor függő és az is lehet, hogy nem lehet pótágyazni. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek a szófán aludjon, akkor pedig érdemes engedély kérni erre közvetlenül a resorttól, nehogy meglepődjünk a végén. Találkoztunk olyannak, hogy éjszakánként 50USD-t számoltak fel 12 év alatti gyerek esetében függetlenül attól, hogy hol aludt.
A pótágyazás ára széles spektrumban mozog a 25USD-tol a 80USD-ig mindennel lehet találkozni. Olyannal is találkoztunk, hogy a gyerek teljesen ingyenesen tartózkodott a szobában mindentől függetlenül, de ez ritka.
A resort szolgáltatásait is érdemes alaposabban felmérni. A mi esetünkben Dalma medence függő, egyszerűen imádja, nem lehet kiszedni a vízből, órákig tud pancsizni, akkor is, ha pár lépésre ott a tenger. Ki érti ezt?! Tehát a mi esetünkben a medence alapkövetelmény volt. És így tovább... Ha ez túl nagy falat, akkor érdemes megkeresni helyi utazási irodákat és kérni tőlük opciókat.
Transzfer: Ez volt a leginkább kijózanító részlet a resortok elvarázsolt világa kapcsán. Gondolom pont úgy, mint mások eleinte nem is törődtünk igazán a traszfer kérdésével. Nem az volt az első gondolatom, hogy hogyan fogunk eljutni a szigetre, egyszerűen ezt marginális kérdésnek tekintettük. Korábbi utazásainkon azt tapasztaltuk, hogy Ázsián belül eljutni valahova az nem szokott jelentős költséggel járni. Egyszer átrepültünk Jayapurából Yakartába (légvonalban 3760km) és ez mindössze 20kHUF-ba került. Éppen emiatt nem aggódtam a transzfer miatt. Pedig kellett volna. Akkor kezdett el érdekelni a dolog, amikor az egyik resortnál véletlenül eltévedtem az egyéb feltételek között és elolvastam az apróbetűs részt, teljesen lesokkolt, amit ott láttam: 2 felnőttnek és egy gyereknek a transzfer a szigetre 1500 USD lett volna, ami több volt, mint a 3 napi szállás költsége. Ezt nem tudtam hová tenni, nem értettem és nem akartam elhinni. De hamar szembesülnöm kellett azzal, hogy sajnos ez a valóság. A transzfer költségek viszonylag széles spektrumon mozognak, jellemzően a távolság függvényében 200 és 600 USD között per fő, de ez sem mindig igaz (lásd lentebb). A távolabbi szigetek elérése még talán speed boattal is hosszú és kényelmetlen lenne, nem is beszélve a kompról, ezért oda jellemzően csak hidroplánnal lehet eljutni. Ezen opciók ára mozog az 500 USD per fő árkategóriában.
Maléhoz vagy a többi repülőtérhez közelebb lévő resortok transzfer árai 80 és 250 USD között szórnak. De a távolság sem mindig rendezőelv, mert pl.: a Holiday Inn-be a 229USD, mindeközben a mellette lévő Adaaran Club Rannalhiba pedig 150 USD. Csak pár további példa:
B&B/half board: A szobafoglalásnál a következő döbbenet akkor ért, amikor megláttam, hogy milyen különbség van, ha a szobát csak reggelivel (B&B) foglalom vagy esetleg a vacsit (half board) (vagy esetleg full-board, de talán az már túlzás) is hozzácsapom, az all inclusive-ot már nem is akarom megemlíteni. Van, ahol a kettő között egy 2-es szorzót találtam.
Számomra ez is fura volt, mert eddig ázsiában az étkezés szinte marginális költség volt, amivel nem igazán kellett foglalkozni. De itt az utazási budget egy meghatározó részét is kitehet. Kicsit jobban utánanéztem és sok sok utazó kommentjéből kiderült, hogy ennek oka az, hogy ez is egy szolgáltatásnak tekintik. A resort szigeteken működő éttermek (igen, több étterem is lehet) igencsak drágák, egy vacsora ára akár felkúszhat 80 USD-re (!) per fő, ami egyes helyeken összemérhető a szállás fejenkénti költségével. Ez elég mellbevágó részlet. Éppen ezért érdemes megfontolni a half board vagy esetleg az all-inclusive opció kiválasztását, mert lehet, hogy jobban járunk úgy.
Szolgáltatások: Ha hosszú napokig képes vagy a tengerparton feküdni és semmit sem csinálni, akkor ugord át az a részt. Mi nem ilyenek vagyunk (igen, még ezen a helyen sem) ezért mi utánajártunk ennek is. Talán ez az a részlet, ami miatt a leginkább javasolt a lakott szigeteket meglátogatni. Minden resorton elérhetőek a tulajdonképpen standardnak tekinthető szabadidős programok, ha már únod magad. Ilyenek pl.: snorkel túra a helyi szirten vagy máshol, búvárkodás, horgászat hagyományos módszerekkel a naplementében és utána grillezés valamint az island hopping. Az összegyűjtött információk alapján a szolgáltatások ára indokolatlanul magasabb, mint a lakott szigeteken, egyes esetekben, akár a duplája is lehet. Ha tehát a terv a napi kétszeri búvárkodás, akkor ezt biztosan nem a resortokban érdemes megtenni.
Összességében elmondható, hogy a klasszikus maldív-szigeteki élmény még mindig luxusnak mondható, a szerencsés kevesek számára elérhető csupán.
Ma már viszont megnyílt a lehetőség, hogy olyan szigetekre is ellátogassunk, ahol a helyiek laknak, azaz a lakott szigetekre, mint például az egyik legnépszerűbb ebből a típusból, Maafushi. Itt jellemzően a helyi lakosság üzemeltet kisebb szállásokat, szobákat, de persze a nagyobb szállodák is előfordulnak. A lényegi különbség az szolgáltatás színvonalában rejlik. Itt senki ne számítson arra, amit a resortok nyújtanak. Ha mégis ezzel az elvárással érkezik valaki - hiszen ez is a Maldív-szigetek, vagy nem?! - akkor annak nagy csalódás lesz a vége. Nyilván, aki a lakott sziget opciót választja, annak meg van az oka erre. Vagy egyszerűen azért mert a költségvetése nem teszi lehetővé a másik opciót vagy éppen azért mert kíváncsi a helyi lakosság mindennapjaira és elrettenti a resortok sterilsége. Itt nem minden a túristák kiszolgálásáról szól, ezért egyes esetekben éppen a túristáknak kell alkalmazkodnia és tiszteletben tartania a helyiek életét, elfogadni a helyi írott vagy íratlan szabályokat. Ezek persze lehetnek egyes esetben furcsák, de az is lehet, hogy éppen kedvezőek és vagy érdekesek az egyszeri utazó számára.
Bikini beach: Talán az egyik legfontosabb részlet, amivel a lakott szigetekre érkező túristának tisztában kell lennie, hogy mivel Maldív-szigetek muszlim ország a lakott szigeten nem engedelyezett a számunkra megszokott fürdőruhákban, pl.: bikiniben való fürdőzés vagy közlekedés. A monokini tiltott, a meztelen fürdőzés pedig szigorúan tilos. Erről törvény is rendelkezik. Fürödni csak megfelelő öltözetben lehetséges, ami a test egyes részeit elfedi. Ez különösen a nők esetében fontos. Férfiak számára a shortban fürdés elfogadott. Sok ilyen instrukciót elolvastam a női öltözködésre vonatkozóan és a nyilvánvaló dolgokon túl, a váll és a combok eltakarása majdnem minden leírásban szerepelt, de volt, ahol a boka eltakarása is felmerült. Azaz az egyrészes és két részes bikini nem elfogadott. Ilyenkor egy sarong viselése segíthet, de az sem teljes megoldás. A lényeg, hogy a szigetre utazás előtt vagy már ott mindenképpen érdeklődjünk, hogy van-e bikini beach, ahol ez a szigorúbb "dress code" nem érvényesül. Ha nincs, akkor tudjuk meg, hogy mi pontosan az elvárt viselkedés. Ez az egyik különbség/hátrány/előny (a megfelelő rész aláhúzandó) a resort szigetekhez képest, hogy ott ilyen előírások nincsenek vagy nem annyira szigorúak.
Kompozás: Ez viszont egy jó pont. Én a helyiekkel közös utazást kifejezetten élvezni szoktam, ahol tudom kipróbálom. Legutóbb Fülöp-szigeteken élveztem nagyon a jeepney-zést. A lakott szigeteken a helyi lakosság utaztatása miatt van publikus tömegközlekedési (tömeg, huuu jó vicc...) opció, a komp. A komp rendszeresen jár a lakott szigetek között. Jellemzően naponta 1 járat van, ami az érintett szigeteket oda-vissza megjárja az adott nap. Az óriási előnye, hogy rettentően olcsó, csupán 2-3 USD egy egyszeri utazás ára per fő. De sajnos van több hátránya is. A legnagyobb hátrány, hogy csak atollon belül működik. Nyilván ennek praktikus okai vannak, hiszen a kompozásra használt dhoni nem feltétlenül alkalmas a hosszabb tengeri utakra, kockázatos lenne nekiindulni.Tehát, ha arra pályázol, hogy majd pár USD fejében elpöfögsz Maléból mondjuk Manadhoo szigetére, akkor gyorsan felejtsd el. Erre marad a sokkal drágább, de gyorsabb speedboat vagy hely repülő járatok sokkal sokkal drágábban. A kompozás továbbá lassú, értsd: nagyon lassú. Nyilván a megcélzott sziget távolságától függ, de akár órákba is telhet. Ha az atoll másik csücskében van a szigetünk, akkor a kompzásból igen kimerítő utazás lehet, 8-10 óra. Ezt mindenképpen számításba kell venni, főleg akkor, amikor onnan majd vissza kell kompozni Maléra, hogy időben elérjük a repülőt. Továbbá a kompközlekedés elég megbízhatatlan, hiszen ki van szolgáltatva az időjárásnak. Ha rossz az idő, akkor a kompot nem indítják el vagy később indítják el. Ezt el kell fogadni, senki nem akar több méteres hullámokban hánykolódni a tengeren és imádkozni az életéért, kivéve a filippínókat. A komp továbbá zsúfolt is lehet, de ez egyenesen következik abból, hogy a dhoni kicsi és napi egy járat van, szóval nem lehet lekésni, ott kell lenni. De ha valaki kompozás mellett dönt, ez már csak a fun factor. A komp csak meghatározott napokon jár, pénteken biztosan nem. Ezt is mindenképpen érdemes figyelembe venni a tevezéskor, nehogy meglepetés legyen belőle. Itt vagy itt minden, a komp járatokkal kapcsolatos részletet meg lehet találni.
Péntek: Pénteken a muszlim vallási szokások miatt sok minden nem elérhető, be van zárva, nem közlekedik. A komp biztosan nem jár, kivéve a reptéri kompok Malé és Hulhumalé között, de az is csak részlegesen. Ezt mindenképpen jó észben tartani, ha a program péntekre esik.
Környezet: Számomra ez az egyik legfájdalmasabb részlet, ami a leginkább elbizonytalanított, hogy lakott szigetre szeretnék-e menni vagy sem. Ma már ott tartunk, hogy lehetőség van arra, hogy a lakott szigetek utcáin, tengerpartjain körbenézzünk, mintha ott lennénk. A népszerű lakott szigeteken rengeteg ilyen fotó van, még drone felvételek is. Nagyszerű dolog ezek között böngészni, én imádom. Sajnos amit ott láttam, az sokszor lehangoló volt. Ebből az aspektusból mutatkozik meg leginkább a resortok és a lakott szigetek közötti különbség. A resort minden esetben egy komplex szolgáltatást nyújt, ami alatt azt kell érteni, hogy az ott tartózkodás minden részletére kiterjed, a megérkezéstől, a szobán és az étkezésen át egészen a környezetig. Ne legyen senkinek illúziója, hogy a lakott szigeteken olyan makulatlan és egyes esetekben már-már steril tengerpart élményt fog kapni, mint egy resort szigeten. Arra a resorton van egy komplett csapat, akinek az a dolga, hogy reggelente, mielőtt felkel a vendégsereg összegyűjti a partra mosódott PET palackokat és egyéb szemetet, elgereblyézi az egész partot, tökéletes mátrixba rendezi a napágyakat a medence körül. Van biztosan kertész vagy egy egész kertész csapat is, aki a buja trópusi kert élményéért felel és persze az utcakép is szakértők által gondosan megtervezett képet mutat, ami a szemnek és a léleknek a legmegfelelőbb. Ennek viszont ára van. És ez így van jól. Mindenki vonzódik az idealizált szépséghez, ezért megy oda mindenki, mert erre vágyik, a tökéletes trópusi paradicsom élményére még akkor is, ha es sokkal többe kerül és ha a valósághoz semmi köze. De ide talán éppen a valóság elől menekülnek az emberek. A lakott szigeteken a fentiek a legtöbb esetben hiányoznak ezért nem kapjuk ugyanazt az élményt. Viszont másik oldalon pedig kompenzál az olcsó transzferrel és szállásokkal, a kedvező árú szolgáltatásokkal és az izgalmas helyi konyhával. A döntés nem egyszerű, mérlegelni kell.
A fenit felsorolt körülmények, amelyek miatt én úgy gondolom - és ezt a véleményemet egyelőre nem ingatta meg semmi -, hogy a nagybetűs és legendás maldív élményt, a trópusi paradicsomot a lakott szigetektől nem fogjuk megkapni, attól az távol van vagy finomabban fogalmazva más. Ez a hátizsákos túristáknak egy izgalmas lehetőség, hogy kompromisszumokkal ugyan, de ellátogassanak a világ ezen gyönyörű szegletébe. Nagyon sokat dilemmáztunk, hogy mégis melyik véglet lenne a legjobb számunkra és a pénztárcánk számára. A resort élményre mi is vágytunk, de a horribilis költségek elrettentettek. De búvárkodni, pecázni és sznorizni is szerettünk volna, ami miatt inkább a lakott szigeteket kellett volna választani. Mindezeket összevetve a döntés az lett, hogy néhány nap egy lakott szigeten, ahol búvárkodunk, sznorizunk és pecázunkés még néhány nap egy resorton, ahol 3 nap pihenés és semmittevés vár ránk.
A munka ekkor kezdődött csak igazán, megtalálni a megfelelő szigeteket. Megszámlálhatatlan mennyiségű órát töltöttünk böngészéssel, képek, videók, nézegetésével, blogok, útleírások olvasásával és a opciók mérlegelésével, hogy a számunkra ideális célpontot megtaláljuk (ez nyilvánvalóan mindenkinek más lesz).
Az első lakott sziget esetében Dhigurah volt a nyerő. A választás nehéz volt, de kétségtelenül és egyöntetűen ez lett a favorit. Dhigurah az Ari Atollon van, ami az egyik kiemelkedő búvár célpont. Ez volt az egyik legerősebb indok, hogy a jó merülőhelyek a közelben legyenek. A sziget meglepően szép, még sok rajta a zöld felület, még nincs nagyon letarolva és beépülve sok-sok szállodával. Komppal el lehet ide jutni, igaz egy átszállással, de mégis megoldható. Egyébként van speedboat transzfer is, ha a 6-8 órás komp út nem opció. Sok jó és itteni viszonylatban igényes szállás van a szigeten, jó ár/érték arányban. A mi választásunk a Bliss Dhigurah-ra esett. A szolgáltatások árai pedig a helyi áraknak megfelelőek, se nem túl olcsók, se nem túl drágák.
A resorttal már inkább meggyűlt a bajunk. A legnagyobb gond az volt, hogy az ajánlatok nagyon nehezen voltak összehasonlíthatók a sok addicionális költség miatt és amiatt is mert ezek többsége az apróbetűs részben volt. Komoly kutatómunkába fogtunk és megpróbáltuk összehasonlíthatóvá tenni az ajánlatokat és egy brutális táblázatba rendezni az információkat. Ezek alapjan a Bandosra esett a választásunk. Itt 3 éjszakét fogunk eltölteni.
Kinek ne lenne rajta a bakacslisáján a Maldív-szigetek? Ki az aki nem álmodott már arról, hogy ott a gyönyörű fehér homokos tengerparton, a pálmafák alatt, kezében egy hatalmas koktéllal, a türkizkék és végtelen tengert bámulja elernyedve. Aki egyszer látta már a képeket, annak biztosan toplistás cél lesz. De a valósággal csak akkor szembesülsz, amikor egy kicsit jobban elmélyülsz a kérdésben és komolyabban utána nézel a részleteknek. Sok apró, de annál fontosabb részlet van, ami kritikus az utazás tervezése szempontjából.
Eddigi értésünk szerint a Maldív-szigeteken alapvetően két véglet van, ha a költségekről van szó, a luxus vagy inkább a tehetősebb utazók számára és a fapados a vékonyabb pénztárcájúak számára. A két véglet között az eddigi tapasztalataink alapján nem csak az árakban van különbség. Sok blog ír arról, hogy a Maldív-szigetek ma már nem az az elérhetetlen trópusi paradicsom, mint ami régebben volt. Ez szerencsére így is van, ez szerintem egy óriási lehetőség. Korábban a "One island - one resort" koncepció mentén próbálta a maldív kormány megszervezni a turizmust, amely létrehozta a luxus resort szigetek világát. Itt 5 csillagos szolgáltatásban lehet részünk egy olyan trópusi szigeten, ahol a szigeten csak az adott szálloda van, semmi más és látszólag minden tökéletes. A resortok rengeteget dolgoznak azon, hogy a fényűző nyaralás illúzióját fenntartsák és hát ez azt is jelenti, hogy az árak itt nem éppen pénztárca barátak. Itt is egy hasznos tulajdonság, ha tudunk a sorok között olvasni és oda tudunk figyelni a részletekre, mert sok meglepetésben lehet részünk, ha a költségeket hanyagul kezeljük.
Szállás: Elsőre a resort szigetek szállás árai túlzónak tűnhetnek de, ha kicsit jobban elmélyülünk az téméban, akkor nagyon sok jó ajánlatot lehet találni ár/érték arányban. Rengeteg sziget van, rengeteg lehetőség, pillanatok alatt el lehet veszni az ajánlatok között és egy igazi kihívás összehasonlítani őket. És ez tovább fokozódik, minden évben új és újabb szigeteket nyitnak meg és egyre több a resort. Azt viszont hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szobaár önmagában nem jelent semmit. Sok olyan költség van, amit tisztázni szükséges, elsőre nem biztos, hogy egyértelmű, ott rejtőzik a részletekben. A legjobban akkor kell figyelni ha az ember gyerekkel utazik. Itt aztán van minden... A végső szobaár függhet attól, hogy a resort az adott szobát hány főre ajánlja ki. Ha csak 2 főre akkor kérdés, hogy a gyerek hol aludjon. A szülőkkel vagy pótágyon vagy esetleg a szobába van egy olyan alkalmatosság, amin a gyerek simán elalszik, mint pl.: egy szófa. Ha szülőkkel alszik, akkor a legtöbb esetben ingyen van a gyereknek, de ez is életkor függő. A pótágyazás általában fizetős, de ez is lehet életkor függő és az is lehet, hogy nem lehet pótágyazni. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek a szófán aludjon, akkor pedig érdemes engedély kérni erre közvetlenül a resorttól, nehogy meglepődjünk a végén. Találkoztunk olyannak, hogy éjszakánként 50USD-t számoltak fel 12 év alatti gyerek esetében függetlenül attól, hogy hol aludt.
A pótágyazás ára széles spektrumban mozog a 25USD-tol a 80USD-ig mindennel lehet találkozni. Olyannal is találkoztunk, hogy a gyerek teljesen ingyenesen tartózkodott a szobában mindentől függetlenül, de ez ritka.
A resort szolgáltatásait is érdemes alaposabban felmérni. A mi esetünkben Dalma medence függő, egyszerűen imádja, nem lehet kiszedni a vízből, órákig tud pancsizni, akkor is, ha pár lépésre ott a tenger. Ki érti ezt?! Tehát a mi esetünkben a medence alapkövetelmény volt. És így tovább... Ha ez túl nagy falat, akkor érdemes megkeresni helyi utazási irodákat és kérni tőlük opciókat.
Transzfer: Ez volt a leginkább kijózanító részlet a resortok elvarázsolt világa kapcsán. Gondolom pont úgy, mint mások eleinte nem is törődtünk igazán a traszfer kérdésével. Nem az volt az első gondolatom, hogy hogyan fogunk eljutni a szigetre, egyszerűen ezt marginális kérdésnek tekintettük. Korábbi utazásainkon azt tapasztaltuk, hogy Ázsián belül eljutni valahova az nem szokott jelentős költséggel járni. Egyszer átrepültünk Jayapurából Yakartába (légvonalban 3760km) és ez mindössze 20kHUF-ba került. Éppen emiatt nem aggódtam a transzfer miatt. Pedig kellett volna. Akkor kezdett el érdekelni a dolog, amikor az egyik resortnál véletlenül eltévedtem az egyéb feltételek között és elolvastam az apróbetűs részt, teljesen lesokkolt, amit ott láttam: 2 felnőttnek és egy gyereknek a transzfer a szigetre 1500 USD lett volna, ami több volt, mint a 3 napi szállás költsége. Ezt nem tudtam hová tenni, nem értettem és nem akartam elhinni. De hamar szembesülnöm kellett azzal, hogy sajnos ez a valóság. A transzfer költségek viszonylag széles spektrumon mozognak, jellemzően a távolság függvényében 200 és 600 USD között per fő, de ez sem mindig igaz (lásd lentebb). A távolabbi szigetek elérése még talán speed boattal is hosszú és kényelmetlen lenne, nem is beszélve a kompról, ezért oda jellemzően csak hidroplánnal lehet eljutni. Ezen opciók ára mozog az 500 USD per fő árkategóriában.
Maléhoz vagy a többi repülőtérhez közelebb lévő resortok transzfer árai 80 és 250 USD között szórnak. De a távolság sem mindig rendezőelv, mert pl.: a Holiday Inn-be a 229USD, mindeközben a mellette lévő Adaaran Club Rannalhiba pedig 150 USD. Csak pár további példa:
- Finoluh: csak repülő, 630 USD
- Fashifaru: csak repülő, 420 USD
- Dhigufaru: csak repülő, 399 USD
- Kudafari: csak repülő, 370 USD
- Helengeli: 250 USD
- Olhuveli: 200 USD
- Medhufushi: 489 USD
- Bandos: ~94 USD
- Gan: 213 USD (Nem Malébol)
B&B/half board: A szobafoglalásnál a következő döbbenet akkor ért, amikor megláttam, hogy milyen különbség van, ha a szobát csak reggelivel (B&B) foglalom vagy esetleg a vacsit (half board) (vagy esetleg full-board, de talán az már túlzás) is hozzácsapom, az all inclusive-ot már nem is akarom megemlíteni. Van, ahol a kettő között egy 2-es szorzót találtam.
 |
| Itt közel 2x-es a szorzó |
 |
| Ez egy példa a B&B és az all-inclusive között. Itt 10x-es a szorzó. Nyíiván torzított, mert az all-inclusive-ban ott van a "Free cancellation". De véleményem szerint ez nem indokolhatja a 10x szorzót. |
Számomra ez is fura volt, mert eddig ázsiában az étkezés szinte marginális költség volt, amivel nem igazán kellett foglalkozni. De itt az utazási budget egy meghatározó részét is kitehet. Kicsit jobban utánanéztem és sok sok utazó kommentjéből kiderült, hogy ennek oka az, hogy ez is egy szolgáltatásnak tekintik. A resort szigeteken működő éttermek (igen, több étterem is lehet) igencsak drágák, egy vacsora ára akár felkúszhat 80 USD-re (!) per fő, ami egyes helyeken összemérhető a szállás fejenkénti költségével. Ez elég mellbevágó részlet. Éppen ezért érdemes megfontolni a half board vagy esetleg az all-inclusive opció kiválasztását, mert lehet, hogy jobban járunk úgy.
Szolgáltatások: Ha hosszú napokig képes vagy a tengerparton feküdni és semmit sem csinálni, akkor ugord át az a részt. Mi nem ilyenek vagyunk (igen, még ezen a helyen sem) ezért mi utánajártunk ennek is. Talán ez az a részlet, ami miatt a leginkább javasolt a lakott szigeteket meglátogatni. Minden resorton elérhetőek a tulajdonképpen standardnak tekinthető szabadidős programok, ha már únod magad. Ilyenek pl.: snorkel túra a helyi szirten vagy máshol, búvárkodás, horgászat hagyományos módszerekkel a naplementében és utána grillezés valamint az island hopping. Az összegyűjtött információk alapján a szolgáltatások ára indokolatlanul magasabb, mint a lakott szigeteken, egyes esetekben, akár a duplája is lehet. Ha tehát a terv a napi kétszeri búvárkodás, akkor ezt biztosan nem a resortokban érdemes megtenni.
Összességében elmondható, hogy a klasszikus maldív-szigeteki élmény még mindig luxusnak mondható, a szerencsés kevesek számára elérhető csupán.
Ma már viszont megnyílt a lehetőség, hogy olyan szigetekre is ellátogassunk, ahol a helyiek laknak, azaz a lakott szigetekre, mint például az egyik legnépszerűbb ebből a típusból, Maafushi. Itt jellemzően a helyi lakosság üzemeltet kisebb szállásokat, szobákat, de persze a nagyobb szállodák is előfordulnak. A lényegi különbség az szolgáltatás színvonalában rejlik. Itt senki ne számítson arra, amit a resortok nyújtanak. Ha mégis ezzel az elvárással érkezik valaki - hiszen ez is a Maldív-szigetek, vagy nem?! - akkor annak nagy csalódás lesz a vége. Nyilván, aki a lakott sziget opciót választja, annak meg van az oka erre. Vagy egyszerűen azért mert a költségvetése nem teszi lehetővé a másik opciót vagy éppen azért mert kíváncsi a helyi lakosság mindennapjaira és elrettenti a resortok sterilsége. Itt nem minden a túristák kiszolgálásáról szól, ezért egyes esetekben éppen a túristáknak kell alkalmazkodnia és tiszteletben tartania a helyiek életét, elfogadni a helyi írott vagy íratlan szabályokat. Ezek persze lehetnek egyes esetben furcsák, de az is lehet, hogy éppen kedvezőek és vagy érdekesek az egyszeri utazó számára.
Bikini beach: Talán az egyik legfontosabb részlet, amivel a lakott szigetekre érkező túristának tisztában kell lennie, hogy mivel Maldív-szigetek muszlim ország a lakott szigeten nem engedelyezett a számunkra megszokott fürdőruhákban, pl.: bikiniben való fürdőzés vagy közlekedés. A monokini tiltott, a meztelen fürdőzés pedig szigorúan tilos. Erről törvény is rendelkezik. Fürödni csak megfelelő öltözetben lehetséges, ami a test egyes részeit elfedi. Ez különösen a nők esetében fontos. Férfiak számára a shortban fürdés elfogadott. Sok ilyen instrukciót elolvastam a női öltözködésre vonatkozóan és a nyilvánvaló dolgokon túl, a váll és a combok eltakarása majdnem minden leírásban szerepelt, de volt, ahol a boka eltakarása is felmerült. Azaz az egyrészes és két részes bikini nem elfogadott. Ilyenkor egy sarong viselése segíthet, de az sem teljes megoldás. A lényeg, hogy a szigetre utazás előtt vagy már ott mindenképpen érdeklődjünk, hogy van-e bikini beach, ahol ez a szigorúbb "dress code" nem érvényesül. Ha nincs, akkor tudjuk meg, hogy mi pontosan az elvárt viselkedés. Ez az egyik különbség/hátrány/előny (a megfelelő rész aláhúzandó) a resort szigetekhez képest, hogy ott ilyen előírások nincsenek vagy nem annyira szigorúak.
Kompozás: Ez viszont egy jó pont. Én a helyiekkel közös utazást kifejezetten élvezni szoktam, ahol tudom kipróbálom. Legutóbb Fülöp-szigeteken élveztem nagyon a jeepney-zést. A lakott szigeteken a helyi lakosság utaztatása miatt van publikus tömegközlekedési (tömeg, huuu jó vicc...) opció, a komp. A komp rendszeresen jár a lakott szigetek között. Jellemzően naponta 1 járat van, ami az érintett szigeteket oda-vissza megjárja az adott nap. Az óriási előnye, hogy rettentően olcsó, csupán 2-3 USD egy egyszeri utazás ára per fő. De sajnos van több hátránya is. A legnagyobb hátrány, hogy csak atollon belül működik. Nyilván ennek praktikus okai vannak, hiszen a kompozásra használt dhoni nem feltétlenül alkalmas a hosszabb tengeri utakra, kockázatos lenne nekiindulni.Tehát, ha arra pályázol, hogy majd pár USD fejében elpöfögsz Maléból mondjuk Manadhoo szigetére, akkor gyorsan felejtsd el. Erre marad a sokkal drágább, de gyorsabb speedboat vagy hely repülő járatok sokkal sokkal drágábban. A kompozás továbbá lassú, értsd: nagyon lassú. Nyilván a megcélzott sziget távolságától függ, de akár órákba is telhet. Ha az atoll másik csücskében van a szigetünk, akkor a kompzásból igen kimerítő utazás lehet, 8-10 óra. Ezt mindenképpen számításba kell venni, főleg akkor, amikor onnan majd vissza kell kompozni Maléra, hogy időben elérjük a repülőt. Továbbá a kompközlekedés elég megbízhatatlan, hiszen ki van szolgáltatva az időjárásnak. Ha rossz az idő, akkor a kompot nem indítják el vagy később indítják el. Ezt el kell fogadni, senki nem akar több méteres hullámokban hánykolódni a tengeren és imádkozni az életéért, kivéve a filippínókat. A komp továbbá zsúfolt is lehet, de ez egyenesen következik abból, hogy a dhoni kicsi és napi egy járat van, szóval nem lehet lekésni, ott kell lenni. De ha valaki kompozás mellett dönt, ez már csak a fun factor. A komp csak meghatározott napokon jár, pénteken biztosan nem. Ezt is mindenképpen érdemes figyelembe venni a tevezéskor, nehogy meglepetés legyen belőle. Itt vagy itt minden, a komp járatokkal kapcsolatos részletet meg lehet találni.
Péntek: Pénteken a muszlim vallási szokások miatt sok minden nem elérhető, be van zárva, nem közlekedik. A komp biztosan nem jár, kivéve a reptéri kompok Malé és Hulhumalé között, de az is csak részlegesen. Ezt mindenképpen jó észben tartani, ha a program péntekre esik.
Környezet: Számomra ez az egyik legfájdalmasabb részlet, ami a leginkább elbizonytalanított, hogy lakott szigetre szeretnék-e menni vagy sem. Ma már ott tartunk, hogy lehetőség van arra, hogy a lakott szigetek utcáin, tengerpartjain körbenézzünk, mintha ott lennénk. A népszerű lakott szigeteken rengeteg ilyen fotó van, még drone felvételek is. Nagyszerű dolog ezek között böngészni, én imádom. Sajnos amit ott láttam, az sokszor lehangoló volt. Ebből az aspektusból mutatkozik meg leginkább a resortok és a lakott szigetek közötti különbség. A resort minden esetben egy komplex szolgáltatást nyújt, ami alatt azt kell érteni, hogy az ott tartózkodás minden részletére kiterjed, a megérkezéstől, a szobán és az étkezésen át egészen a környezetig. Ne legyen senkinek illúziója, hogy a lakott szigeteken olyan makulatlan és egyes esetekben már-már steril tengerpart élményt fog kapni, mint egy resort szigeten. Arra a resorton van egy komplett csapat, akinek az a dolga, hogy reggelente, mielőtt felkel a vendégsereg összegyűjti a partra mosódott PET palackokat és egyéb szemetet, elgereblyézi az egész partot, tökéletes mátrixba rendezi a napágyakat a medence körül. Van biztosan kertész vagy egy egész kertész csapat is, aki a buja trópusi kert élményéért felel és persze az utcakép is szakértők által gondosan megtervezett képet mutat, ami a szemnek és a léleknek a legmegfelelőbb. Ennek viszont ára van. És ez így van jól. Mindenki vonzódik az idealizált szépséghez, ezért megy oda mindenki, mert erre vágyik, a tökéletes trópusi paradicsom élményére még akkor is, ha es sokkal többe kerül és ha a valósághoz semmi köze. De ide talán éppen a valóság elől menekülnek az emberek. A lakott szigeteken a fentiek a legtöbb esetben hiányoznak ezért nem kapjuk ugyanazt az élményt. Viszont másik oldalon pedig kompenzál az olcsó transzferrel és szállásokkal, a kedvező árú szolgáltatásokkal és az izgalmas helyi konyhával. A döntés nem egyszerű, mérlegelni kell.
A fenit felsorolt körülmények, amelyek miatt én úgy gondolom - és ezt a véleményemet egyelőre nem ingatta meg semmi -, hogy a nagybetűs és legendás maldív élményt, a trópusi paradicsomot a lakott szigetektől nem fogjuk megkapni, attól az távol van vagy finomabban fogalmazva más. Ez a hátizsákos túristáknak egy izgalmas lehetőség, hogy kompromisszumokkal ugyan, de ellátogassanak a világ ezen gyönyörű szegletébe. Nagyon sokat dilemmáztunk, hogy mégis melyik véglet lenne a legjobb számunkra és a pénztárcánk számára. A resort élményre mi is vágytunk, de a horribilis költségek elrettentettek. De búvárkodni, pecázni és sznorizni is szerettünk volna, ami miatt inkább a lakott szigeteket kellett volna választani. Mindezeket összevetve a döntés az lett, hogy néhány nap egy lakott szigeten, ahol búvárkodunk, sznorizunk és pecázunkés még néhány nap egy resorton, ahol 3 nap pihenés és semmittevés vár ránk.
A munka ekkor kezdődött csak igazán, megtalálni a megfelelő szigeteket. Megszámlálhatatlan mennyiségű órát töltöttünk böngészéssel, képek, videók, nézegetésével, blogok, útleírások olvasásával és a opciók mérlegelésével, hogy a számunkra ideális célpontot megtaláljuk (ez nyilvánvalóan mindenkinek más lesz).
 |
| Dhigurah egyik partszakasza |
Az első lakott sziget esetében Dhigurah volt a nyerő. A választás nehéz volt, de kétségtelenül és egyöntetűen ez lett a favorit. Dhigurah az Ari Atollon van, ami az egyik kiemelkedő búvár célpont. Ez volt az egyik legerősebb indok, hogy a jó merülőhelyek a közelben legyenek. A sziget meglepően szép, még sok rajta a zöld felület, még nincs nagyon letarolva és beépülve sok-sok szállodával. Komppal el lehet ide jutni, igaz egy átszállással, de mégis megoldható. Egyébként van speedboat transzfer is, ha a 6-8 órás komp út nem opció. Sok jó és itteni viszonylatban igényes szállás van a szigeten, jó ár/érték arányban. A mi választásunk a Bliss Dhigurah-ra esett. A szolgáltatások árai pedig a helyi áraknak megfelelőek, se nem túl olcsók, se nem túl drágák.
A resorttal már inkább meggyűlt a bajunk. A legnagyobb gond az volt, hogy az ajánlatok nagyon nehezen voltak összehasonlíthatók a sok addicionális költség miatt és amiatt is mert ezek többsége az apróbetűs részben volt. Komoly kutatómunkába fogtunk és megpróbáltuk összehasonlíthatóvá tenni az ajánlatokat és egy brutális táblázatba rendezni az információkat. Ezek alapjan a Bandosra esett a választásunk. Itt 3 éjszakét fogunk eltölteni.
Repjegy a paradicsomba, a nagy átverés...
Mikor kiderült, hogy ez alkalommal Sri Lankát célozzuk meg, akkor szinte azonnal, mondhatnám úgy is, hogy automatikusan az jutott az eszembe, hogy ha már arra járunk, akkor ejtsük útba a Maldív-szigeteket is. Régi bakancslistás úticél. Eljutni ide Sri Lankáról sima ügy, csak egy repülőjegy kell és kész. Gondoltam én naivan...
Gyanútlanul keresni kezdtem a megfelelő jegyet Colomboból Maléra. Örömmel tapasztaltam, hogy egy nagy csomó légitársaság üzemeltet járatokat ezen a szakaszon, hiszen ez egy igen népszerű útvonal. China Eastern, China Southern, Korean Air, SriLankan, és így tovább... Éppen ezért tele voltam bizakodással, hogy nem fogunk beleesni abba a csapdába, mint a Phuket-Samui viszonylatban, ahol csak a Thai Airways üzemeltetett járatokat közel háromszoros áron a kétszer olyan távú Bangkok-Samui útvonalhoz képest. Ott nem volt mit tenni, le kellett nyelni a békát és kifizetni a durván túlárazott jegyet, hiszen egy kb. 10 órás út után, egy újabb 8-10 órás zötykölődést és számos átszállást nem szerettem volna eröltetni, főleg nem egy 3 éves gyerekkel.
Az első keresési eredmények bizakodással töltöttek el, mert egészen elfogadható árakat találtam. A China Southern ajánlata a ~28kHUF (100USD) körüli ár teljesen reálisnak tűnt, ha az ázsiai fapadosok árképzését figyelembe vettem.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiválasztottam az egyik ajánlatot. Ekkor rögtön elnavigált a légitársaság saját oldalára és ott a meglepetésemre egy egészen más árat láttam, 166USD-t, ami pontosan 60USD-vel volt több egy főre.
Nem igazán értettem, hogy mi történt és nekifutottam még egyszer, de ugyanazt az eredményt kaptam. Változtattam az időponton, előre mentem pár hónapot, de az eredmény változatlan. Semmilyen módszerrel nem tudtam kierőszakolni az Google Flight-on kapott árat. Rendkívül bosszantó volt a dolog, mert így ez az mindösszesen 1 óra 35 perces kis repülőút még a Malé - Kuala Lumpur - Penang 7 órás útnál is drágább lett volna. Ezt nem tudtam zsebre tenni...Elkezdtem kutatni, hogy mi lehet a háttérben, mi okozza ezt a különbséget. Hamarosan rátaláltam egy fiatal pár utazó blogjában, akik 2015-ben tették meg ugyanezt az utat. Ők a blogon pontosan ugyanezt a jelenséget írták le és a megfejtés is ott volt: foreign booking fee. A lényeg röviden, ha nem Sri Lankából (értsd: fizikailag onnan indítod a foglalást) foglalsz erre a viszonylatra, akkor a légitársaság fejenként és irányonként 60USD-vel megfejeli az árat és ezt persze explicite nem tüntetik fel sehol, ömlesztve szerepel a "Taxes and fees" gyüjtőtétel alatt. Hogy miért? Mert csak. Na, gondoltam nem tolnak ki velem. Kerestem egy free sri lankai web proxy-t és átcsorgattam rajta a böngésző forgalmat, hogy igazoljam az elméletet. A sok-sok elérhető proxy közül csupán egy működőképest találtam, az is borzasztóan lassú volt. Nagy türelemmel és kitartással, sokszori nekifutásra ugyan, de sikerült a fizetési oldalig eljutnom és tényleg, az ár ekkor alacsonyabb volt. Szerencsére nem kellett így megvennem a jegyet, mert biztosan beleőszültem volna, ráadásul egy free proxyn mégiscsak nagy felelőtlenség lett volna átkergetni a hitelkártya számomat. Ugyanezen a blogon a pár adott egy javaslatot, hogy hol próbáljunk meg jegyet venni, nekik ott sikerült. Ez egy sri lankai utazási iroda oldala volt. Ott nekifutottam és sikerült.
Itt érdekes módon a China Eastern bizonyult végül a legolcsóbbnak a ~26kHUF (15258 LKR) végső árral. Rögtön be is foglaltam, fizettem majd jött a visszaigazoló email. Itt még azért nem voltam teljesen nyugodt, mert a China Eastern saját oldalán nem tudtam lekérdezni ezt a jegyet, sehogyan. Szerencsére a pepmytrip-en kiváló az ügyfélszolgálat, online chat is van. Pánikszerűen chatelni kezdtem velük és addig erősködtem, hogy nincs visszaigazolás, amíg végül küldtek nekem egy levelet, amiben már benne volt a légitársaság foglalási azonosítója, amit azonnal ellenőriztem is. Minden rendben volt.
Összességében a történet tanulságos volt nekem. Érdemes mindig egy kicsit több időt fordítani ezekre a dolgokra, mert ténylegesen kifizetődik.
$PATH
Mikor megvettem a jegyet akkor az alábbi kósza gondolat cikázott végig a fejemben:
"A repjegy ugyan Penangba szól, de a célállomás Sri Lanka és ha már eljöttünk idáig, akkor ne hagyjuk ki a Maldív-szigeteket sem, úgyis rajta van a bakancslistánkon és régóta tervezzük, hogy egyszer megnézzük ezt a trópusi paradicsomot is."
A kósza gondolatból terv lett. Ezt a feladatot kellett megoldani, édes teher. A megoldás nem is olyan bonyolult, de az olyan részletekre, mint az átszállási idők, indulási és érkezési idők, időzónák (!!!) valamint az addicionális költségek mindenképpen érdemes odafigyelni. Ez alkalommal viszont, akárcsak az első gyerekes utazás esetében egy kicsi jobban kontroll alatt szeretnénk tartani a dolgokat az utazás során, nem pedig a "durr bele, majd lesz valami" filozófiát követve megérkezni valahová és sodródni az eseményekkel. Annak is megvan a varázsa és ami az igazságot illeti én azt jobban szeretem, de a gyerekkel egy kicsit már más. Lássuk a listát...
Budapest - Penang
Budapestről Quatarral fogunk Dohán keresztül Penangra eljutni. Tavaly óriási meglepetésünkre Dalma nagyon simán bírta a repülőutat, talán jobban, mint mi magunk. Most hasonlóan messze fogunk utazni, az első szakasz 5 és fél óra lesz, a második kicsit több, 7 és fél. Teljesen emberi időben, fél 6-kor fogunk indulni és a transzfer is mindössze 2 és fél óra, ami még kibírható. Bízom benne, hogy az éjfél közeli átszállásnál sem lesznek gondok. Délután 3-kor már Penangban leszünk. Még aznap jó lenne ha egy esti program beleférne, de nincsenek illúzióim, hullák leszünk a jetlagtől. Ráadásul én nem tudok aludni a gépen, szóval borítékolható, hogy én korán ki fogok dőlni. De ha erős a közös szándék egy esti sétához, magamba döntök egy tonna koffeint és irány a város.
Penang
Penang egy kisebb sziget Malájzia észak-nyugati csücskében, a Thai határhoz nagyon közel, olyannyira, hogy az igen közkedvelt thai nyaraló célpont, Langkawi mindössze ~100km távolságra van. Georgetown a legnagyobb város a szigeten, itt koncentrálódik minden. Penang sokminden más mellett híres a gasztronómiájáról, annak változatosságáról. Úgy is szokták emlegetni, mint Malájzia étel fővárosa. A vegyes etnikumú lakosság igen változatos konyhát alakított ki az évek során. A penangi ételekre hatással voltak a maláj, kínai, indiai, thai és még az európai ízek is. Ez egy hívószó volt számunkra. A szállásunk Georgetown külvárosában lesz, Tajong Tokongban. Tökéletes lokáció, gyakorlatilag minden sétatávolságra van. Najóóó, kicsit intenzívebb séta az a séta. A közlekedéssel tuti nem lesz gond, az ázsiai Uberrel, azaz a Grabbel kedvező áron lehet mozogni a szigeten. Rengeteg program vár ránk, izgalmas 4 napot fogunk eltölteni itt. Mindenképpen szeretnénk megnézni az egyik legnagyobb és legszebb buddhista szentélyt, a Kek Lok Si templomot, ami egyes elmondások szerint Malájzia vagy talán egész Délkelet-Ázsia legnagyobbja.
A hatalmas fekvő buddha szobráról híres Wat Chaiyamangkalaram templomot és a Khoo Kongsit is a lista elején tarjuk. Ha már arra járunk, akkor nyilván felmegyünk a Penang hillre is a fogaskerekűvel, hiba lenne kihagyni. A kilátás brutál és sok egyéb látnivaló is van ott, mint pl. a tavaly májusban nyitott Curtis Crest Treetop walk is.
És ha még marad idő, akkor beleszorítjuk a programba a nemrég megnyílt Rainbow Skywalk-ot, a Komtar negyedben és persze a secret avatar gardent is, amit Dalma biztosan nagyon fog élvezni.
Nyilván Penang gasztonómiáját is behatóbban megvizsgáljuk majd. Kifejezetten élvezem az ázsiai streetfood-ot, itt pedig ezt a műfajt kiemelkedően űzik. Több izgalmas helyszín is van, mint a New Lane, a Gurney Drive vagy a Presgrave Street. És most már azt is tudom, hogy a char kway teow (炒粿條) ikonikus fogás pedig szinte kötelező. Itt pár érdekesség.
Ami igazán izgi, hogy éppen durián szezonban fogunk odaérni.... Najóóóó, csak vicceltem, utálom a duriánt, sokszor próbáltam már, de nem lett a kedvencem. Viszont, ha bírod a durián rothadó hagymás halra emlékeztető ízét és átható, émelyítő bűzét, akkor még ott is alhatsz egy durián farmon... Csak erős idegzetűeknek.
Cameron Highlands
2011-ben terveztünk egy malájziai utazást, de az akkor egy betegség miatt meghiúsult. Már akkor is le kellett húzni a listárol ezt a helyet mert nem fért volna bele az időbe. Most viszont éppen irányban van, így hát úgy döntöttünk, hogy egy két napos, gyors kitérővel belefűzzük a programba.
Malájziában a buszhálózat világszínvonalú. A verseny elképesztő, rengeteg társaság van jelen a piacon. Éppen ezért a szolgáltatások színvonala még európai mércével mérve is igen magas, emellett az árak nagyon barátiak. Itt busszal utazni kifejezetten élvezetes. Penangból több busztársaság is üzemeltet napi járatokat a Cameron Highlandsre. Mi az egyik kora reggeli járatot fogjuk elcsípni, az út kb. 4 és fél óra lesz, Georgetownból a Komtar buszpályaudvarról Tanah Rataba, Cameron Highlands egyik városába, ahonnan minden könnyen és gyorsan elérhető.
Cameron highlands a teaültetvényeiről híres, amit már régóta látni szerettünk volna. Egy érdekes kis szállásunk lesz a highland szívében. Tökéletes a lokációja, pár perce mindentől. A leírások szerint a tulaj pedig állati jól főz. Éppen ez kell nekünk! Két éjszakát leszünk itt, majd továbbállunk Kuala Lumpurba ismét busszal, az út kicsit kevesebb, mint 5 óra lesz.
Malaysia - Sri Lanka
Air Asiaval repülünk. Nem kifejezetten a kdvencem ezt a társaságot, mert a legutóbbi utazásunk alkalmával elég rossz tapasztalatom volt a panaszkezelésük kapcsán. De egyes viszonylatokban még mindig ők repülnek a legolcsóbban, ahogy itt is. Annak ellenére is a legolcsóbbak, hogy most már ugyanazokat az egyátalán nem szimpatikus trükköket alkalmazzák az ügyfelek megkopasztására, mint az európai ultra fapados társaságok. Nyilvánvalóan fizetni kell a poggyászért, de amikor annak ára összemérhető vagy adott esetben drágább, mint a jegy maga, az már kellemetlen tud lenni. Az ülőhely kiválsztásáért is fizetni kell és egy 5 éves gyerekkel nem opció, hogy véletlenül ültesse le valahova az algoritmus. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a kártyás fizetés miatt (hogy máshogy fizessek online?) 6 USD-t felszámoltak. A végére a folyamat elején adott ár majdnem a duplája lett.
A gépünk péntek este 9-kor indul, ami azt jelenti, hogy legkésőbb ebéd után rögtön el kell indulnunk. Busszal az út kb. 5 óra, ami Ázsiában ugye mindig több, azaz alaposan rá kell hagyni. A check-in pedig legalább 1.5-2 órával korábban kezdődik. Valamint a buszpályaudvarról is ki kell jutni a reptérre, ami optimális feltételek mellett is legalább 1 óra, attól függ, hogy melyik pályaudvarra érkezünk. Itt is rengeteg opció közül választhatunk, tolonganak a társaságok, szinte minden órában indul egy busz, valamikor több is. A repülő a 2-es terminálról (KLIA2) indul és az út több, mint 3 óra mégis este 10 előtt odaérünk, mert Sri Lanka már egy másik időzóna.
Sri Lanka
Sri Lanka hatalmas, rengeteg gyönyörű látnivalóval. Sajnos mindössze 10 napunk maradt, hogy bejárjuk a szigetet. Ennyi mindent nem lehet ilyen rövid időre besűríteni. Pár látnivalót sajnos le kellett húzni.
Este bezuhanunk Negombóba, ahol a Bandaranaike nemzetközi reptér van. Közvetlenül mellette foglaltunk egy kis szállást. Semmi flancolás, csak egy éjszakára kellett. Mi nem a klasszikus körutat tesszük meg, azaz nem észak felé indulunk, hanem éppen fordítva, délnek indulunk egy kicsit pancsizni a tengerben. Éppen ezért másnap korán indulunk tovább onnan a déli partvidékre Mirissa a célpont. Eljutni oda több opció is kínálkozik, vonat, busz és taxi. A taxi túl drága, a buszt úgy ítéltük meg, hogy veszélyes, maradt hát a vonat. Matara vonattal kicsit több, mint 2 óra, azaz délután 1 körül már ott leszünk. Onnan Mirissa felé vesszük az irányt, fogunk egy tuk tuk-ot vagy taxit. Itt foglaltunk egy szép szállást viszonylag közel a parthoz, de ne túl közel, hogy ne legyen zajos. Aznapra a program már csak lazulás a tengerparton és pancsi, ha jó az idő. Innen a következő célpont Ella. Sajnos Mirissa, vagy inkább Matara és Ella között nincs vonatközlekedés. Itt vagy taxival megyünk vagy pedig busszal. Ellában egy szép szállást foglaltunk le. 3 napot itt töltünk, a tervben az van, hogy túrázunk, megnmásszuk a Little Adam's Peak-et....
Innen tovább fogunk menni Nuwara Eliyaba. Ezt a szakaszt viszont egészen biztosan vonattal fogjuk megtenni, mert ez az egyik legszebb vonatút itt. Remélem mi is látni fogjuk és nem ül köd majd a hegyekre. Nuwara Eliya szép teaültetvényeiről híres. Nekem ez bakancslistás, hogy itt igyak egy pohár teát.
A vonat nem ide érkezik, hanem egy szomszéd kis településre Nanu Oyaba. Onnan fogunk egy tuk-tuk-ot és kb. 20 perc múlva máris a szállásunkon vagyunk, ahol ugyan 3 éjszakát fogunk eltölteni, de valójában csak 2 teljes napunk marad Nuwara Eliyara, mert az első nap késő este érkezünk, az utolsó nap pedig korán reggel továbbállunk. A szállás ebben az esetben egy kicsit kiesik a városközpontból, kb. 4km onnan. Azért választottuk mégis ezt, egyrészt mert nagyon jókat írtak róla, másrészt Nuwara Eliya Ellaval ellentétben sokkal nagyobb területen terül el, nem annyira koncentrált nem igazán van értelme a központhoz igazodni, harmadrészt séta távolságra van az egyik tea ültetvénytől, ahová szeretnénk menni.
Éppen ezért a város egyébként kevésbé hangulatos, mint mondjuk Ella, de szerencsére nem a város miatt jöttönk, hanem olyan dolgok miatt, mint például a Lover's leap vízesés.
A következő állomás Kandy. Nanu Oyaból Kandybe a vonat szintén gyönyörű völgyeken és hegyeken visz át, izgalmas lesz, nagyon várom....
Kandyből fogunk visszamenni a reptérre közvetlenül. Szerencsére a gépünk Maléba késő este, 19:20-kor indul, azaz délelőtt talán lesz egy kis időnk, hogy még valamit beleszorísunk a már így is nagyon feszes menetrendbe, de a 12:50-es colomboi vonatot muszáj elérnünk. Colomboba érve 15:27-kor fogunk egy taxit és irány a reptér. Időben fogunk odaérni a reptérre és még van rajta 1-1.5 óra tartalék, ha bármi történne.
Sri Lanka - Maldives
Sri Lanka viszonylag közel van a Maldív-szigetekhez, mindössze egy másfél órás repülőúttal oda lehet érni. Mindenképpen érdemes ezt kihasználni és ha erre jársz és van időd is, akkor tenni egy kitérőt. Ezen a viszonylaton sok légitársaság közlekedik, mi a China Easternt választottuk. Ez a repülőjegy bizony sok fejfájást okozott nekem, amit egy másik bejegyzésben kicsit bővebben ki is fejtek, mert izgalmas és tanulságos volt. Késő este, 9-kor érkezünk Malera, pontosabban a reptérre. Onnan Male még egy kb. 15 perces kompozásra van, mert a Velana reptér egy másik szigeten van. A szállásunk még sétálva is viszonylag közel van, de hát ekkora szigeten mi az, ami nem séta távolságra van. Épp jó helyen van, mert a speedboat a közelből indul a következő szigetre, Dhigurah-ra.
Maldives
Az első állomásunk Dhigurah szigete, az Ari atoll déli részén. Szerencsére több lehetőség kínálkozik oda eljutni, speed boattal és helyi komppal. Speed boattal mindössze 2 óra az út, de drága, 45USD fejenként és irányonként. Komppal viszont néhány USD csupán, de összességében 6 óra, ugyanis közvetlen komp nincs, Mahibadhoo szigetén át kell szállni. Az első szakasz Malé-ról Mahibadhoora, ami kb 4:15 hosszú út. A második szakasz pedig Mahibadhoo és Dhigurah között mindössze 1:40 hosszú. Szerencsére a két kompjárat tökéletesen össze van hangolva, összesen 30 percünk lesz az átszállásra. Éppen jó, hogy nem pénteken érkezünk, akkor ugyanis nincs komp közlekedés és így veszítenénk egy teljes napot. A szállásunk a Bliss Dhigurah lesz. Szuper kis szálloda a parthoz közel, bár itt igazábol minden a parthoz közel van. Ide pihenni jövünk 3 napra, lazulni a tengerparton, fürdeni, sznorizni, pecázni és igazából semmit nem csinálni. Ez a cél. A második szállást, hosszú, hosszú kutatómunka és számítás után a Bandoson találtuk meg. Ide eljutni nem triviális, mehettünk volna vissza komppal, de az egy újabb 8 órás út, ami egy elvesztegetett nap lenne az így is drága nyaralási időnkből. Ezért igénybe vettük a Bliss speedboat szolgáltatását, ami 2 óra alatt visszarepít Maléra és ami a legjobb, hogy korán reggel 6:30-kor indul, legkésőbb 9-re már a reptérnél lehetünk, ahová a Bandos transzfert intéztük. És mivel a választott csomagunkban van early check-in ezért korábban át tudjuk venni a szobát. Itt 3 éjszakát fogunk eltölteni.
Maldives - Penang
A hazafelé tartó út első komolyabb szakasza a Maldív-szigetekről visszajutni Penangra. Az AirAsia üzemeltet járatot ezen viszonylatban, egy gyors átszállással Kuala Lumpurban. A gép délelőtt 11-kor indul Maléból, KL-ben leszünk 18:40-re, mert van 3 óra időeltolódás, a tranzit 1:50 pec és innen még egy gyors 1 órás út Penangra, este fél 9-re ott is vagyunk. Egész nap utazni fogunk, ami elég fájdalmas mert elveszítünk egy értékes napot, de nincs mit tenni valahogy le kell győzni az a közel 3000km-ert. Emellett még nagyon fárasztó is lesz. Éppen ezért gondoltuk, hogy a hazautazás előtt egy nappal korábban visszajövünk Penangba, hogy még egy éjszakát ott pihenéssel tudjunk tölteni a 10 órás hazautazás előtt. A szállásunk Penangban most más lesz, mint, amikor érketztünk, de hasonlóan jó paraméterekkel rendelkezik. Kicsit közelebb van a reptérhez és még medence is van, ha Dalma szeretne pancsizni egyet.
Penang - Budapest
Másnap késő este indul a gépünk haza. Aznap reggel még egy program akár bele is férhet. Egy nappal később, kora reggel érkezünk haza.
"A repjegy ugyan Penangba szól, de a célállomás Sri Lanka és ha már eljöttünk idáig, akkor ne hagyjuk ki a Maldív-szigeteket sem, úgyis rajta van a bakancslistánkon és régóta tervezzük, hogy egyszer megnézzük ezt a trópusi paradicsomot is."
A kósza gondolatból terv lett. Ezt a feladatot kellett megoldani, édes teher. A megoldás nem is olyan bonyolult, de az olyan részletekre, mint az átszállási idők, indulási és érkezési idők, időzónák (!!!) valamint az addicionális költségek mindenképpen érdemes odafigyelni. Ez alkalommal viszont, akárcsak az első gyerekes utazás esetében egy kicsi jobban kontroll alatt szeretnénk tartani a dolgokat az utazás során, nem pedig a "durr bele, majd lesz valami" filozófiát követve megérkezni valahová és sodródni az eseményekkel. Annak is megvan a varázsa és ami az igazságot illeti én azt jobban szeretem, de a gyerekkel egy kicsit már más. Lássuk a listát...
Budapest - Penang
Budapestről Quatarral fogunk Dohán keresztül Penangra eljutni. Tavaly óriási meglepetésünkre Dalma nagyon simán bírta a repülőutat, talán jobban, mint mi magunk. Most hasonlóan messze fogunk utazni, az első szakasz 5 és fél óra lesz, a második kicsit több, 7 és fél. Teljesen emberi időben, fél 6-kor fogunk indulni és a transzfer is mindössze 2 és fél óra, ami még kibírható. Bízom benne, hogy az éjfél közeli átszállásnál sem lesznek gondok. Délután 3-kor már Penangban leszünk. Még aznap jó lenne ha egy esti program beleférne, de nincsenek illúzióim, hullák leszünk a jetlagtől. Ráadásul én nem tudok aludni a gépen, szóval borítékolható, hogy én korán ki fogok dőlni. De ha erős a közös szándék egy esti sétához, magamba döntök egy tonna koffeint és irány a város.
Penang
Penang egy kisebb sziget Malájzia észak-nyugati csücskében, a Thai határhoz nagyon közel, olyannyira, hogy az igen közkedvelt thai nyaraló célpont, Langkawi mindössze ~100km távolságra van. Georgetown a legnagyobb város a szigeten, itt koncentrálódik minden. Penang sokminden más mellett híres a gasztronómiájáról, annak változatosságáról. Úgy is szokták emlegetni, mint Malájzia étel fővárosa. A vegyes etnikumú lakosság igen változatos konyhát alakított ki az évek során. A penangi ételekre hatással voltak a maláj, kínai, indiai, thai és még az európai ízek is. Ez egy hívószó volt számunkra. A szállásunk Georgetown külvárosában lesz, Tajong Tokongban. Tökéletes lokáció, gyakorlatilag minden sétatávolságra van. Najóóó, kicsit intenzívebb séta az a séta. A közlekedéssel tuti nem lesz gond, az ázsiai Uberrel, azaz a Grabbel kedvező áron lehet mozogni a szigeten. Rengeteg program vár ránk, izgalmas 4 napot fogunk eltölteni itt. Mindenképpen szeretnénk megnézni az egyik legnagyobb és legszebb buddhista szentélyt, a Kek Lok Si templomot, ami egyes elmondások szerint Malájzia vagy talán egész Délkelet-Ázsia legnagyobbja.
A hatalmas fekvő buddha szobráról híres Wat Chaiyamangkalaram templomot és a Khoo Kongsit is a lista elején tarjuk. Ha már arra járunk, akkor nyilván felmegyünk a Penang hillre is a fogaskerekűvel, hiba lenne kihagyni. A kilátás brutál és sok egyéb látnivaló is van ott, mint pl. a tavaly májusban nyitott Curtis Crest Treetop walk is.
Nyilván Penang gasztonómiáját is behatóbban megvizsgáljuk majd. Kifejezetten élvezem az ázsiai streetfood-ot, itt pedig ezt a műfajt kiemelkedően űzik. Több izgalmas helyszín is van, mint a New Lane, a Gurney Drive vagy a Presgrave Street. És most már azt is tudom, hogy a char kway teow (炒粿條) ikonikus fogás pedig szinte kötelező. Itt pár érdekesség.
Ami igazán izgi, hogy éppen durián szezonban fogunk odaérni.... Najóóóó, csak vicceltem, utálom a duriánt, sokszor próbáltam már, de nem lett a kedvencem. Viszont, ha bírod a durián rothadó hagymás halra emlékeztető ízét és átható, émelyítő bűzét, akkor még ott is alhatsz egy durián farmon... Csak erős idegzetűeknek.
Cameron Highlands
2011-ben terveztünk egy malájziai utazást, de az akkor egy betegség miatt meghiúsult. Már akkor is le kellett húzni a listárol ezt a helyet mert nem fért volna bele az időbe. Most viszont éppen irányban van, így hát úgy döntöttünk, hogy egy két napos, gyors kitérővel belefűzzük a programba.
Malájziában a buszhálózat világszínvonalú. A verseny elképesztő, rengeteg társaság van jelen a piacon. Éppen ezért a szolgáltatások színvonala még európai mércével mérve is igen magas, emellett az árak nagyon barátiak. Itt busszal utazni kifejezetten élvezetes. Penangból több busztársaság is üzemeltet napi járatokat a Cameron Highlandsre. Mi az egyik kora reggeli járatot fogjuk elcsípni, az út kb. 4 és fél óra lesz, Georgetownból a Komtar buszpályaudvarról Tanah Rataba, Cameron Highlands egyik városába, ahonnan minden könnyen és gyorsan elérhető.
Cameron highlands a teaültetvényeiről híres, amit már régóta látni szerettünk volna. Egy érdekes kis szállásunk lesz a highland szívében. Tökéletes a lokációja, pár perce mindentől. A leírások szerint a tulaj pedig állati jól főz. Éppen ez kell nekünk! Két éjszakát leszünk itt, majd továbbállunk Kuala Lumpurba ismét busszal, az út kicsit kevesebb, mint 5 óra lesz.
Malaysia - Sri Lanka
Air Asiaval repülünk. Nem kifejezetten a kdvencem ezt a társaságot, mert a legutóbbi utazásunk alkalmával elég rossz tapasztalatom volt a panaszkezelésük kapcsán. De egyes viszonylatokban még mindig ők repülnek a legolcsóbban, ahogy itt is. Annak ellenére is a legolcsóbbak, hogy most már ugyanazokat az egyátalán nem szimpatikus trükköket alkalmazzák az ügyfelek megkopasztására, mint az európai ultra fapados társaságok. Nyilvánvalóan fizetni kell a poggyászért, de amikor annak ára összemérhető vagy adott esetben drágább, mint a jegy maga, az már kellemetlen tud lenni. Az ülőhely kiválsztásáért is fizetni kell és egy 5 éves gyerekkel nem opció, hogy véletlenül ültesse le valahova az algoritmus. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a kártyás fizetés miatt (hogy máshogy fizessek online?) 6 USD-t felszámoltak. A végére a folyamat elején adott ár majdnem a duplája lett.
A gépünk péntek este 9-kor indul, ami azt jelenti, hogy legkésőbb ebéd után rögtön el kell indulnunk. Busszal az út kb. 5 óra, ami Ázsiában ugye mindig több, azaz alaposan rá kell hagyni. A check-in pedig legalább 1.5-2 órával korábban kezdődik. Valamint a buszpályaudvarról is ki kell jutni a reptérre, ami optimális feltételek mellett is legalább 1 óra, attól függ, hogy melyik pályaudvarra érkezünk. Itt is rengeteg opció közül választhatunk, tolonganak a társaságok, szinte minden órában indul egy busz, valamikor több is. A repülő a 2-es terminálról (KLIA2) indul és az út több, mint 3 óra mégis este 10 előtt odaérünk, mert Sri Lanka már egy másik időzóna.
Sri Lanka
Sri Lanka hatalmas, rengeteg gyönyörű látnivalóval. Sajnos mindössze 10 napunk maradt, hogy bejárjuk a szigetet. Ennyi mindent nem lehet ilyen rövid időre besűríteni. Pár látnivalót sajnos le kellett húzni.
Este bezuhanunk Negombóba, ahol a Bandaranaike nemzetközi reptér van. Közvetlenül mellette foglaltunk egy kis szállást. Semmi flancolás, csak egy éjszakára kellett. Mi nem a klasszikus körutat tesszük meg, azaz nem észak felé indulunk, hanem éppen fordítva, délnek indulunk egy kicsit pancsizni a tengerben. Éppen ezért másnap korán indulunk tovább onnan a déli partvidékre Mirissa a célpont. Eljutni oda több opció is kínálkozik, vonat, busz és taxi. A taxi túl drága, a buszt úgy ítéltük meg, hogy veszélyes, maradt hát a vonat. Matara vonattal kicsit több, mint 2 óra, azaz délután 1 körül már ott leszünk. Onnan Mirissa felé vesszük az irányt, fogunk egy tuk tuk-ot vagy taxit. Itt foglaltunk egy szép szállást viszonylag közel a parthoz, de ne túl közel, hogy ne legyen zajos. Aznapra a program már csak lazulás a tengerparton és pancsi, ha jó az idő. Innen a következő célpont Ella. Sajnos Mirissa, vagy inkább Matara és Ella között nincs vonatközlekedés. Itt vagy taxival megyünk vagy pedig busszal. Ellában egy szép szállást foglaltunk le. 3 napot itt töltünk, a tervben az van, hogy túrázunk, megnmásszuk a Little Adam's Peak-et....
 |
| Ella rock látványa a Little Adam's Peakről |
Innen tovább fogunk menni Nuwara Eliyaba. Ezt a szakaszt viszont egészen biztosan vonattal fogjuk megtenni, mert ez az egyik legszebb vonatút itt. Remélem mi is látni fogjuk és nem ül köd majd a hegyekre. Nuwara Eliya szép teaültetvényeiről híres. Nekem ez bakancslistás, hogy itt igyak egy pohár teát.
A vonat nem ide érkezik, hanem egy szomszéd kis településre Nanu Oyaba. Onnan fogunk egy tuk-tuk-ot és kb. 20 perc múlva máris a szállásunkon vagyunk, ahol ugyan 3 éjszakát fogunk eltölteni, de valójában csak 2 teljes napunk marad Nuwara Eliyara, mert az első nap késő este érkezünk, az utolsó nap pedig korán reggel továbbállunk. A szállás ebben az esetben egy kicsit kiesik a városközpontból, kb. 4km onnan. Azért választottuk mégis ezt, egyrészt mert nagyon jókat írtak róla, másrészt Nuwara Eliya Ellaval ellentétben sokkal nagyobb területen terül el, nem annyira koncentrált nem igazán van értelme a központhoz igazodni, harmadrészt séta távolságra van az egyik tea ültetvénytől, ahová szeretnénk menni.
 |
| Pedro teaültetvény |
A következő állomás Kandy. Nanu Oyaból Kandybe a vonat szintén gyönyörű völgyeken és hegyeken visz át, izgalmas lesz, nagyon várom....
Kandyből fogunk visszamenni a reptérre közvetlenül. Szerencsére a gépünk Maléba késő este, 19:20-kor indul, azaz délelőtt talán lesz egy kis időnk, hogy még valamit beleszorísunk a már így is nagyon feszes menetrendbe, de a 12:50-es colomboi vonatot muszáj elérnünk. Colomboba érve 15:27-kor fogunk egy taxit és irány a reptér. Időben fogunk odaérni a reptérre és még van rajta 1-1.5 óra tartalék, ha bármi történne.
Sri Lanka - Maldives
Sri Lanka viszonylag közel van a Maldív-szigetekhez, mindössze egy másfél órás repülőúttal oda lehet érni. Mindenképpen érdemes ezt kihasználni és ha erre jársz és van időd is, akkor tenni egy kitérőt. Ezen a viszonylaton sok légitársaság közlekedik, mi a China Easternt választottuk. Ez a repülőjegy bizony sok fejfájást okozott nekem, amit egy másik bejegyzésben kicsit bővebben ki is fejtek, mert izgalmas és tanulságos volt. Késő este, 9-kor érkezünk Malera, pontosabban a reptérre. Onnan Male még egy kb. 15 perces kompozásra van, mert a Velana reptér egy másik szigeten van. A szállásunk még sétálva is viszonylag közel van, de hát ekkora szigeten mi az, ami nem séta távolságra van. Épp jó helyen van, mert a speedboat a közelből indul a következő szigetre, Dhigurah-ra.
Maldives
Az első állomásunk Dhigurah szigete, az Ari atoll déli részén. Szerencsére több lehetőség kínálkozik oda eljutni, speed boattal és helyi komppal. Speed boattal mindössze 2 óra az út, de drága, 45USD fejenként és irányonként. Komppal viszont néhány USD csupán, de összességében 6 óra, ugyanis közvetlen komp nincs, Mahibadhoo szigetén át kell szállni. Az első szakasz Malé-ról Mahibadhoora, ami kb 4:15 hosszú út. A második szakasz pedig Mahibadhoo és Dhigurah között mindössze 1:40 hosszú. Szerencsére a két kompjárat tökéletesen össze van hangolva, összesen 30 percünk lesz az átszállásra. Éppen jó, hogy nem pénteken érkezünk, akkor ugyanis nincs komp közlekedés és így veszítenénk egy teljes napot. A szállásunk a Bliss Dhigurah lesz. Szuper kis szálloda a parthoz közel, bár itt igazábol minden a parthoz közel van. Ide pihenni jövünk 3 napra, lazulni a tengerparton, fürdeni, sznorizni, pecázni és igazából semmit nem csinálni. Ez a cél. A második szállást, hosszú, hosszú kutatómunka és számítás után a Bandoson találtuk meg. Ide eljutni nem triviális, mehettünk volna vissza komppal, de az egy újabb 8 órás út, ami egy elvesztegetett nap lenne az így is drága nyaralási időnkből. Ezért igénybe vettük a Bliss speedboat szolgáltatását, ami 2 óra alatt visszarepít Maléra és ami a legjobb, hogy korán reggel 6:30-kor indul, legkésőbb 9-re már a reptérnél lehetünk, ahová a Bandos transzfert intéztük. És mivel a választott csomagunkban van early check-in ezért korábban át tudjuk venni a szobát. Itt 3 éjszakát fogunk eltölteni.
Maldives - Penang
A hazafelé tartó út első komolyabb szakasza a Maldív-szigetekről visszajutni Penangra. Az AirAsia üzemeltet járatot ezen viszonylatban, egy gyors átszállással Kuala Lumpurban. A gép délelőtt 11-kor indul Maléból, KL-ben leszünk 18:40-re, mert van 3 óra időeltolódás, a tranzit 1:50 pec és innen még egy gyors 1 órás út Penangra, este fél 9-re ott is vagyunk. Egész nap utazni fogunk, ami elég fájdalmas mert elveszítünk egy értékes napot, de nincs mit tenni valahogy le kell győzni az a közel 3000km-ert. Emellett még nagyon fárasztó is lesz. Éppen ezért gondoltuk, hogy a hazautazás előtt egy nappal korábban visszajövünk Penangba, hogy még egy éjszakát ott pihenéssel tudjunk tölteni a 10 órás hazautazás előtt. A szállásunk Penangban most más lesz, mint, amikor érketztünk, de hasonlóan jó paraméterekkel rendelkezik. Kicsit közelebb van a reptérhez és még medence is van, ha Dalma szeretne pancsizni egyet.
Penang - Budapest
Másnap késő este indul a gépünk haza. Aznap reggel még egy program akár bele is férhet. Egy nappal később, kora reggel érkezünk haza.
Amennyire második, annyival hosszabb...
Ez már a második túránk, amit 3-an teszünk meg. A tavalyihoz képest ez majdnem kétszer olyan hosszú lesz. Az előző alkalommal, óriási meglepetésünkre nagyon flottul ment, de azért most is izgulunk egy kicsit. Most már próbálunk egy kicsit bátrabbak lenni a hegyvidéki túrákkal és a városnézéssel, de csak óvatosan. Például az Adam's peak túrát biztosan ki kell hagyni bármennyire is szeretnénk, mert a 6000 lépcsőfokot és a közel 1000 méteres szintkülönbséget a trópusi hőségben talán még nekünk is kimerítő lenne megcsinálni, nem pedig Dalmának. De a lelkesedésünk töretlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)