Kinek ne lenne rajta a bakacslisáján a Maldív-szigetek? Ki az aki nem álmodott már arról, hogy ott a gyönyörű fehér homokos tengerparton, a pálmafák alatt, kezében egy hatalmas koktéllal, a türkizkék és végtelen tengert bámulja elernyedve. Aki egyszer látta már a képeket, annak biztosan toplistás cél lesz. De a valósággal csak akkor szembesülsz, amikor egy kicsit jobban elmélyülsz a kérdésben és komolyabban utána nézel a részleteknek. Sok apró, de annál fontosabb részlet van, ami kritikus az utazás tervezése szempontjából.
Eddigi értésünk szerint a Maldív-szigeteken alapvetően két véglet van, ha a költségekről van szó, a luxus vagy inkább a tehetősebb utazók számára és a fapados a vékonyabb pénztárcájúak számára. A két véglet között az eddigi tapasztalataink alapján nem csak az árakban van különbség. Sok blog ír arról, hogy a Maldív-szigetek ma már nem az az elérhetetlen trópusi paradicsom, mint ami régebben volt. Ez szerencsére így is van, ez szerintem egy óriási lehetőség. Korábban a "One island - one resort" koncepció mentén próbálta a maldív kormány megszervezni a turizmust, amely létrehozta a luxus resort szigetek világát. Itt 5 csillagos szolgáltatásban lehet részünk egy olyan trópusi szigeten, ahol a szigeten csak az adott szálloda van, semmi más és látszólag minden tökéletes. A resortok rengeteget dolgoznak azon, hogy a fényűző nyaralás illúzióját fenntartsák és hát ez azt is jelenti, hogy az árak itt nem éppen pénztárca barátak. Itt is egy hasznos tulajdonság, ha tudunk a sorok között olvasni és oda tudunk figyelni a részletekre, mert sok meglepetésben lehet részünk, ha a költségeket hanyagul kezeljük.
Szállás: Elsőre a resort szigetek szállás árai túlzónak tűnhetnek de, ha kicsit jobban elmélyülünk az téméban, akkor nagyon sok jó ajánlatot lehet találni ár/érték arányban. Rengeteg sziget van, rengeteg lehetőség, pillanatok alatt el lehet veszni az ajánlatok között és egy igazi kihívás összehasonlítani őket. És ez tovább fokozódik, minden évben új és újabb szigeteket nyitnak meg és egyre több a resort. Azt viszont hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szobaár önmagában nem jelent semmit. Sok olyan költség van, amit tisztázni szükséges, elsőre nem biztos, hogy egyértelmű, ott rejtőzik a részletekben. A legjobban akkor kell figyelni ha az ember gyerekkel utazik. Itt aztán van minden... A végső szobaár függhet attól, hogy a resort az adott szobát hány főre ajánlja ki. Ha csak 2 főre akkor kérdés, hogy a gyerek hol aludjon. A szülőkkel vagy pótágyon vagy esetleg a szobába van egy olyan alkalmatosság, amin a gyerek simán elalszik, mint pl.: egy szófa. Ha szülőkkel alszik, akkor a legtöbb esetben ingyen van a gyereknek, de ez is életkor függő. A pótágyazás általában fizetős, de ez is lehet életkor függő és az is lehet, hogy nem lehet pótágyazni. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek a szófán aludjon, akkor pedig érdemes engedély kérni erre közvetlenül a resorttól, nehogy meglepődjünk a végén. Találkoztunk olyannak, hogy éjszakánként 50USD-t számoltak fel 12 év alatti gyerek esetében függetlenül attól, hogy hol aludt.
A pótágyazás ára széles spektrumban mozog a 25USD-tol a 80USD-ig mindennel lehet találkozni. Olyannal is találkoztunk, hogy a gyerek teljesen ingyenesen tartózkodott a szobában mindentől függetlenül, de ez ritka.
A resort szolgáltatásait is érdemes alaposabban felmérni. A mi esetünkben Dalma medence függő, egyszerűen imádja, nem lehet kiszedni a vízből, órákig tud pancsizni, akkor is, ha pár lépésre ott a tenger. Ki érti ezt?! Tehát a mi esetünkben a medence alapkövetelmény volt. És így tovább... Ha ez túl nagy falat, akkor érdemes megkeresni helyi utazási irodákat és kérni tőlük opciókat.
Transzfer: Ez volt a leginkább kijózanító részlet a resortok elvarázsolt világa kapcsán. Gondolom pont úgy, mint mások eleinte nem is törődtünk igazán a traszfer kérdésével. Nem az volt az első gondolatom, hogy hogyan fogunk eljutni a szigetre, egyszerűen ezt marginális kérdésnek tekintettük. Korábbi utazásainkon azt tapasztaltuk, hogy Ázsián belül eljutni valahova az nem szokott jelentős költséggel járni. Egyszer átrepültünk Jayapurából Yakartába (légvonalban 3760km) és ez mindössze 20kHUF-ba került. Éppen emiatt nem aggódtam a transzfer miatt. Pedig kellett volna. Akkor kezdett el érdekelni a dolog, amikor az egyik resortnál véletlenül eltévedtem az egyéb feltételek között és elolvastam az apróbetűs részt, teljesen lesokkolt, amit ott láttam: 2 felnőttnek és egy gyereknek a transzfer a szigetre 1500 USD lett volna, ami több volt, mint a 3 napi szállás költsége. Ezt nem tudtam hová tenni, nem értettem és nem akartam elhinni. De hamar szembesülnöm kellett azzal, hogy sajnos ez a valóság. A transzfer költségek viszonylag széles spektrumon mozognak, jellemzően a távolság függvényében 200 és 600 USD között per fő, de ez sem mindig igaz (lásd lentebb). A távolabbi szigetek elérése még talán speed boattal is hosszú és kényelmetlen lenne, nem is beszélve a kompról, ezért oda jellemzően csak hidroplánnal lehet eljutni. Ezen opciók ára mozog az 500 USD per fő árkategóriában.
Maléhoz vagy a többi repülőtérhez közelebb lévő resortok transzfer árai 80 és 250 USD között szórnak. De a távolság sem mindig rendezőelv, mert pl.: a Holiday Inn-be a 229USD, mindeközben a mellette lévő Adaaran Club Rannalhiba pedig 150 USD. Csak pár további példa:
- Finoluh: csak repülő, 630 USD
- Fashifaru: csak repülő, 420 USD
- Dhigufaru: csak repülő, 399 USD
- Kudafari: csak repülő, 370 USD
- Helengeli: 250 USD
- Olhuveli: 200 USD
- Medhufushi: 489 USD
- Bandos: ~94 USD
- Gan: 213 USD (Nem Malébol)
B&B/half board: A szobafoglalásnál a következő döbbenet akkor ért, amikor megláttam, hogy milyen különbség van, ha a szobát csak reggelivel (B&B) foglalom vagy esetleg a vacsit (half board) (vagy esetleg full-board, de talán az már túlzás) is hozzácsapom, az all inclusive-ot már nem is akarom megemlíteni. Van, ahol a kettő között egy 2-es szorzót találtam.
 |
| Itt közel 2x-es a szorzó |
 |
| Ez egy példa a B&B és az all-inclusive között. Itt 10x-es a szorzó. Nyíiván torzított, mert az all-inclusive-ban ott van a "Free cancellation". De véleményem szerint ez nem indokolhatja a 10x szorzót. |
Számomra ez is fura volt, mert eddig ázsiában az étkezés szinte marginális költség volt, amivel nem igazán kellett foglalkozni. De itt az utazási budget egy meghatározó részét is kitehet. Kicsit jobban utánanéztem és sok sok utazó kommentjéből kiderült, hogy ennek oka az, hogy ez is egy szolgáltatásnak tekintik. A resort szigeteken működő éttermek (igen, több étterem is lehet) igencsak drágák, egy vacsora ára akár felkúszhat 80 USD-re (!) per fő, ami egyes helyeken összemérhető a szállás fejenkénti költségével. Ez elég mellbevágó részlet. Éppen ezért érdemes megfontolni a half board vagy esetleg az all-inclusive opció kiválasztását, mert lehet, hogy jobban járunk úgy.
Szolgáltatások: Ha hosszú napokig képes vagy a tengerparton feküdni és semmit sem csinálni, akkor ugord át az a részt. Mi nem ilyenek vagyunk (igen, még ezen a helyen sem) ezért mi utánajártunk ennek is. Talán ez az a részlet, ami miatt a leginkább javasolt a lakott szigeteket meglátogatni. Minden resorton elérhetőek a tulajdonképpen standardnak tekinthető szabadidős programok, ha már únod magad. Ilyenek pl.: snorkel túra a helyi szirten vagy máshol, búvárkodás, horgászat hagyományos módszerekkel a naplementében és utána grillezés valamint az island hopping. Az összegyűjtött információk alapján a szolgáltatások ára indokolatlanul magasabb, mint a lakott szigeteken, egyes esetekben, akár a duplája is lehet. Ha tehát a terv a napi kétszeri búvárkodás, akkor ezt biztosan nem a resortokban érdemes megtenni.
Összességében elmondható, hogy a klasszikus maldív-szigeteki élmény még mindig luxusnak mondható, a szerencsés kevesek számára elérhető csupán.
Ma már viszont megnyílt a lehetőség, hogy olyan szigetekre is ellátogassunk, ahol a helyiek laknak, azaz a lakott szigetekre, mint például az egyik legnépszerűbb ebből a típusból, Maafushi. Itt jellemzően a helyi lakosság üzemeltet kisebb szállásokat, szobákat, de persze a nagyobb szállodák is előfordulnak. A lényegi különbség az szolgáltatás színvonalában rejlik. Itt senki ne számítson arra, amit a resortok nyújtanak. Ha mégis ezzel az elvárással érkezik valaki - hiszen ez is a Maldív-szigetek, vagy nem?! - akkor annak nagy csalódás lesz a vége. Nyilván, aki a lakott sziget opciót választja, annak meg van az oka erre. Vagy egyszerűen azért mert a költségvetése nem teszi lehetővé a másik opciót vagy éppen azért mert kíváncsi a helyi lakosság mindennapjaira és elrettenti a resortok sterilsége. Itt nem minden a túristák kiszolgálásáról szól, ezért egyes esetekben éppen a túristáknak kell alkalmazkodnia és tiszteletben tartania a helyiek életét, elfogadni a helyi írott vagy íratlan szabályokat. Ezek persze lehetnek egyes esetben furcsák, de az is lehet, hogy éppen kedvezőek és vagy érdekesek az egyszeri utazó számára.
Bikini beach: Talán az egyik legfontosabb részlet, amivel a lakott szigetekre érkező túristának tisztában kell lennie, hogy mivel Maldív-szigetek muszlim ország a lakott szigeten nem engedelyezett a számunkra megszokott fürdőruhákban, pl.: bikiniben való fürdőzés vagy közlekedés. A monokini tiltott, a meztelen fürdőzés pedig szigorúan tilos. Erről törvény is rendelkezik. Fürödni csak megfelelő öltözetben lehetséges, ami a test egyes részeit elfedi. Ez különösen a nők esetében fontos. Férfiak számára a shortban fürdés elfogadott. Sok ilyen instrukciót elolvastam a női öltözködésre vonatkozóan és a nyilvánvaló dolgokon túl, a váll és a combok eltakarása majdnem minden leírásban szerepelt, de volt, ahol a boka eltakarása is felmerült. Azaz az egyrészes és két részes bikini nem elfogadott. Ilyenkor egy sarong viselése segíthet, de az sem teljes megoldás. A lényeg, hogy a szigetre utazás előtt vagy már ott mindenképpen érdeklődjünk, hogy van-e bikini beach, ahol ez a szigorúbb "dress code" nem érvényesül. Ha nincs, akkor tudjuk meg, hogy mi pontosan az elvárt viselkedés. Ez az egyik különbség/hátrány/előny (a megfelelő rész aláhúzandó) a resort szigetekhez képest, hogy ott ilyen előírások nincsenek vagy nem annyira szigorúak.
Kompozás: Ez viszont egy jó pont. Én a helyiekkel közös utazást kifejezetten élvezni szoktam, ahol tudom kipróbálom. Legutóbb Fülöp-szigeteken élveztem nagyon a jeepney-zést. A lakott szigeteken a helyi lakosság utaztatása miatt van publikus tömegközlekedési (tömeg, huuu jó vicc...) opció, a komp. A komp rendszeresen jár a lakott szigetek között. Jellemzően naponta 1 járat van, ami az érintett szigeteket oda-vissza megjárja az adott nap. Az óriási előnye, hogy rettentően olcsó, csupán 2-3 USD egy egyszeri utazás ára per fő. De sajnos van több hátránya is. A legnagyobb hátrány, hogy csak atollon belül működik. Nyilván ennek praktikus okai vannak, hiszen a kompozásra használt dhoni nem feltétlenül alkalmas a hosszabb tengeri utakra, kockázatos lenne nekiindulni.Tehát, ha arra pályázol, hogy majd pár USD fejében elpöfögsz Maléból mondjuk Manadhoo szigetére, akkor gyorsan felejtsd el. Erre marad a sokkal drágább, de gyorsabb speedboat vagy hely repülő járatok sokkal sokkal drágábban. A kompozás továbbá lassú, értsd: nagyon lassú. Nyilván a megcélzott sziget távolságától függ, de akár órákba is telhet. Ha az atoll másik csücskében van a szigetünk, akkor a kompzásból igen kimerítő utazás lehet, 8-10 óra. Ezt mindenképpen számításba kell venni, főleg akkor, amikor onnan majd vissza kell kompozni Maléra, hogy időben elérjük a repülőt. Továbbá a kompközlekedés elég megbízhatatlan, hiszen ki van szolgáltatva az időjárásnak. Ha rossz az idő, akkor a kompot nem indítják el vagy később indítják el. Ezt el kell fogadni, senki nem akar több méteres hullámokban hánykolódni a tengeren és imádkozni az életéért, kivéve a filippínókat. A komp továbbá zsúfolt is lehet, de ez egyenesen következik abból, hogy a dhoni kicsi és napi egy járat van, szóval nem lehet lekésni, ott kell lenni. De ha valaki kompozás mellett dönt, ez már csak a fun factor. A komp csak meghatározott napokon jár, pénteken biztosan nem. Ezt is mindenképpen érdemes figyelembe venni a tevezéskor, nehogy meglepetés legyen belőle. Itt vagy itt minden, a komp járatokkal kapcsolatos részletet meg lehet találni.
Péntek: Pénteken a muszlim vallási szokások miatt sok minden nem elérhető, be van zárva, nem közlekedik. A komp biztosan nem jár, kivéve a reptéri kompok Malé és Hulhumalé között, de az is csak részlegesen. Ezt mindenképpen jó észben tartani, ha a program péntekre esik.
Környezet: Számomra ez az egyik legfájdalmasabb részlet, ami a leginkább elbizonytalanított, hogy lakott szigetre szeretnék-e menni vagy sem. Ma már ott tartunk, hogy lehetőség van arra, hogy a lakott szigetek utcáin, tengerpartjain körbenézzünk, mintha ott lennénk. A népszerű lakott szigeteken rengeteg ilyen fotó van, még drone felvételek is. Nagyszerű dolog ezek között böngészni, én imádom. Sajnos amit ott láttam, az sokszor lehangoló volt. Ebből az aspektusból mutatkozik meg leginkább a resortok és a lakott szigetek közötti különbség. A resort minden esetben egy komplex szolgáltatást nyújt, ami alatt azt kell érteni, hogy az ott tartózkodás minden részletére kiterjed, a megérkezéstől, a szobán és az étkezésen át egészen a környezetig. Ne legyen senkinek illúziója, hogy a lakott szigeteken olyan makulatlan és egyes esetekben már-már steril tengerpart élményt fog kapni, mint egy resort szigeten. Arra a resorton van egy komplett csapat, akinek az a dolga, hogy reggelente, mielőtt felkel a vendégsereg összegyűjti a partra mosódott PET palackokat és egyéb szemetet, elgereblyézi az egész partot, tökéletes mátrixba rendezi a napágyakat a medence körül. Van biztosan kertész vagy egy egész kertész csapat is, aki a buja trópusi kert élményéért felel és persze az utcakép is szakértők által gondosan megtervezett képet mutat, ami a szemnek és a léleknek a legmegfelelőbb. Ennek viszont ára van. És ez így van jól. Mindenki vonzódik az idealizált szépséghez, ezért megy oda mindenki, mert erre vágyik, a tökéletes trópusi paradicsom élményére még akkor is, ha es sokkal többe kerül és ha a valósághoz semmi köze. De ide talán éppen a valóság elől menekülnek az emberek. A lakott szigeteken a fentiek a legtöbb esetben hiányoznak ezért nem kapjuk ugyanazt az élményt. Viszont másik oldalon pedig kompenzál az olcsó transzferrel és szállásokkal, a kedvező árú szolgáltatásokkal és az izgalmas helyi konyhával. A döntés nem egyszerű, mérlegelni kell.
A fenit felsorolt körülmények, amelyek miatt én úgy gondolom - és ezt a véleményemet egyelőre nem ingatta meg semmi -, hogy a nagybetűs és legendás maldív élményt, a trópusi paradicsomot a lakott szigetektől nem fogjuk megkapni, attól az távol van vagy finomabban fogalmazva más. Ez a hátizsákos túristáknak egy izgalmas lehetőség, hogy kompromisszumokkal ugyan, de ellátogassanak a világ ezen gyönyörű szegletébe. Nagyon sokat dilemmáztunk, hogy mégis melyik véglet lenne a legjobb számunkra és a pénztárcánk számára. A resort élményre mi is vágytunk, de a horribilis költségek elrettentettek. De búvárkodni, pecázni és sznorizni is szerettünk volna, ami miatt inkább a lakott szigeteket kellett volna választani. Mindezeket összevetve a döntés az lett, hogy néhány nap egy lakott szigeten, ahol búvárkodunk, sznorizunk és pecázunkés még néhány nap egy resorton, ahol 3 nap pihenés és semmittevés vár ránk.
A munka ekkor kezdődött csak igazán, megtalálni a megfelelő szigeteket. Megszámlálhatatlan mennyiségű órát töltöttünk böngészéssel, képek, videók, nézegetésével, blogok, útleírások olvasásával és a opciók mérlegelésével, hogy a számunkra ideális célpontot megtaláljuk (ez nyilvánvalóan mindenkinek más lesz).
 |
| Dhigurah egyik partszakasza |
Az első lakott sziget esetében Dhigurah volt a nyerő. A választás nehéz volt, de kétségtelenül és egyöntetűen ez lett a favorit. Dhigurah az Ari Atollon van, ami az egyik kiemelkedő búvár célpont. Ez volt az egyik legerősebb indok, hogy a jó merülőhelyek a közelben legyenek. A sziget meglepően szép, még sok rajta a zöld felület, még nincs nagyon letarolva és beépülve sok-sok szállodával. Komppal el lehet ide jutni, igaz egy átszállással, de mégis megoldható. Egyébként van speedboat transzfer is, ha a 6-8 órás komp út nem opció. Sok jó és itteni viszonylatban igényes szállás van a szigeten, jó ár/érték arányban. A mi választásunk a Bliss Dhigurah-ra esett. A szolgáltatások árai pedig a helyi áraknak megfelelőek, se nem túl olcsók, se nem túl drágák.
A resorttal már inkább meggyűlt a bajunk. A legnagyobb gond az volt, hogy az ajánlatok nagyon nehezen voltak összehasonlíthatók a sok addicionális költség miatt és amiatt is mert ezek többsége az apróbetűs részben volt. Komoly kutatómunkába fogtunk és megpróbáltuk összehasonlíthatóvá tenni az ajánlatokat és egy brutális táblázatba rendezni az információkat. Ezek alapjan a Bandosra esett a választásunk. Itt 3 éjszakét fogunk eltölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése