2018. július 30., hétfő

Gyumolcsok

Amikor eldöntöttük, hogy idén Sri Lanka lesz az úti cél, az első dolgom volt beírni a Google-be, hogy "Sri Lanka fruits". És szerencsére teljesen elámultam. Arra hamar nyilvánvalóvá vált ázsiai utazásaink során, hogy tájegységenként teljesen más trópusi gyümölcsök teremnek. Ezért szinte minden országban találtunk valami újdonságot, amiről addig még nem hallottunk. Bíztam benne, hogy most is így lesz. Alig bírtam kivárni, hogy ott legyünk. Az első állomáson, ahol hosszabb időt eltöltünk már meg is kerestem a piacot, hogy alaposan bevásároljak. Lássuk a listát:

Vörös banán

Egyszer az index.hu is írt róla. A kulso heja pirosas, rozsaszines, a husa ugyanolyan, de a felepitese tomzsibb, rovidebb, mint a sarga  fajta. Osszessegeben nagyon finom.


Izben nincs szignifikans kulonbseg az otthon nalunk is kaphato bananokhoz kepest. Ugy lehetne jellemezni, hogy egy nagyon finom sima sarga banan. Intenzivebb egy picit az ize, nagyon harmonikus, kisse citrusos. 

Jack fruit

Ezt már kóstoltam 2006-ban Vietnámban. Már akkor is lenyűgözött a méreteivel és a semmihez sem hasonlítható izével. Eppen ezert nem kéne a listán lennie, mert nem szoktam ismételni. De amikor a sir lankai gyümölcsök után kutattam azt olvastam, hogy itt egy különleges fajta jack fruit van, amit a legfinomabbnak tartanak, ez pedig a honey jack vagy, ahogy itt hívják peni waraka. Ebből a gyümölcsből még curry-t is csinálnak. A gyümölcs külsőre hatalmas, a legnagyobbak egyike. Ez a vilag legnagyobbra novo gyumolcsfája es gyumolcse is egyben. Rücskös, már szinte tüskés, vastag héja zöldes, sárgás színű. Az ehető arany sárga, puha, de szálas részeket fehérebb színű hús veszi körbe. Az ize nem hasonlít semmihez, van benne minden mangó, répa, ananász, barack... Imadnivaló! Penangon volt szerencsem megkostolni ebbol a bundazott, olajban sult valtozatot is es nekem az is nagyon izlett.


Sajnos a honey jack fruitot nem sikerult megkostolni, mert nincs szezonja, de egy masik fajtat igen. Nem csalodtam, szuper finom. A gyumolcs eheto resze csupan a nagyobbacska fokhagyma gerezd meretu magokat korbevevo vekony vilagos aranysarga es puha, de rostosan ropogos hus. Erdekes modon ennek a gyumolcsnek az illataban is velek felfedezni a durianera emlemezteto emelyito illatot, de semmikeppen nem olyan intenziv, csak nagyon nagyon diszkret. A hutobe rakva egy nap alatt viszont az egesz atvette ezt az athato illatot. Az ize igazi keverek, az elejen edes az ananasz es a banan keverekekre emlekezteto nem tolakodoan edeskes es kisse citrusos izzel, a vege fele viszont mar egy kisse tompa utoizzel. A szank furcsan ragados marad egy falat utan, akar hosszu perceken keresztul is. Mindenkeppen ajanlom kiprobalasra!

Wood apple

Na, ez egy igazi egzotikum. Ez egy olyan gyumolcs, amit minden utazas alkalmaval keresek, azaz olyan, ami nem nagyon van mashol. Ez is csak itt Sri Lankan illetve, ha jol tudom meg Indiaban is megtalalhato. Ilyen bizarr bigyót még sosem láttam. Ha nem mondják meg, hogy mit kell vele csinálni, akkor bajban lettem volna. Külsőre máris zavarba ejtően jellegtelen, mind színre minde pedig formára. Ha nem tudom, hogy ez egy gyümölcs, akkor biztosan észre sem veszem a piacon. Szép kerek, méretre akkora, mint egy termetesebb hazai alma. A héja piszkos feheres, szurkes, helyenkent barnan foltos. Olyan, mintha egy koszos hogolyo lenne. Heja határozottan fás és kemény, nagyon kemeny, nehezen lehet feltorni. Ahhoz, hogy a húshoz hozzájuss egészen konkrétan fel kell törni. No, persze nincs olyan komoly védelmi mechanizmusa, mint egy kókusznak, de akkor is dolgozni kell a finom falatért. Igazabol nekunk is ugy sikerult csak, hogy a beton szelehez utottuk. Ha erett, amikor felreped a belul levo gyumolcshus konnyen elvalik belulrol a kemeny hejatol. A húsa külsőre na, hááát... nem sokkal bizalom gerjesztőbb, mint a külseje. Feltörve a gyümölcs belsejében egy fura barnás trutyit találsz. Elsőre undorodtam tőle. Bár a naspolyat imádom és ez nagyon hasonlít rá, mégis vonakodtam megkóstolni. A gyumolcshus allaga puha, kremes es sok benne a vastag rost szal, valamint egy tonna vilagos szinu, apro, lapos mag. A szine barnas pont olyan, mint a naspolyae. Az illata eros, edeskes, mintha romlott vagy erjedt lenne, de persze nem az. Az izeben elsosorban a savanyu dominal, de ugy finoman savanyu, nem csak egyszeruen szajosszehuzosan. Az ize elsore kisse emlekeztet a bananra es valami eretlen piros bogyos gyumolcsre. A helyiek elsosorban italt csinalnak belole sok cukorral, de jam is keszul belole. Onmagaban fogyasztva valoban nem egy oriasi elvezet, de az izeben benne van a potencial, hogy sokmindent ki lehet belole hozni. Erdekes, izgalmas egzotikum.




Soursop

Sokszor láttam már utazásaink során, de még sosem próbáltam ki. Most megtettem. Ez az annona gyümölcsök közé tartozik. Fura egy szerzet ez. A formaja fura mindenfele tergorbulet van rajta. A heja tuskes, de nem mindenhol, raadasul a tuskek puhak es aprok. A heja zold, eretten helyenkent megbarnul. A gyumolcs husa eretten puha, egyes helyeken mar kisse folyos allagu, de a sotet szinu bab meretu magok korul ugyanakkor jo rostos. A hus szine feheres. Illata nem tul intenziv, inkabb zoldsegre emlekeztet. Az ize savanykasan edeskes, de a ket iz nagyon harmonikus egyensulyban van. Izre nagyon hasonlit a mangosztanra ezert is izlett nagyon. A rostos hust kifejezett elvezet volt leragni a magokrol. Kivalo juice alapanyag. Kotelezo megkostolni!



King coconut

Kókuszt már korábban is ittunk Vietnamban, de ez valami más, ez a thambili. Ha oszinte szeretnek lenni, akkor en nem igazan rajongok a kokusz leert, siman onmagaban, kisse jellegtelen, tompa az ize es szamomra egy korty utan mar nem izgalmas. Egy egesz kokuszt meginni igazi kihivas lenne. De ugy, ahogy Thaifoldon csinaljak, hogy osszedaraljak a fiatal kokusz husaval es jeggel es adnak hozza cukorszirupot, na ugy kiraly!


Ennel a kokusznal viszont azt ereztem, hogy nem kell trukkozni, utolagosan feldolgozni. Ketsegtelen, hogy sokkal harmonikusabb az ize. Sokkal tobbet tudtam belole inni. 

Rambután

Ezt is kóstoltam már, de még sosem írtam róla. Most éppen szezonja van, pont úgy, mint a mindenkori kedvencnek a mangosztánnak. A rambutan kivulrol ugy nez ki, mint egy apro osszegombolyodott sundiszno, korbe hosszu, puha, tuskeszeru kinovesek boritjak az egesz bogyot. Kicsit kisebb, mint egy tojas. En azt gondoltam eddig, hogy csak pirosan szedik le, de mindenhol latni sargas pirosas verziokat is, sot nehol meg talan zold is egy kicsit. A kulso hej kicsit kemenyebb, de viszonylag konnyen lefejtheto a benne talalhato gyumolcshusrol. A husa magvavalo, de amikor lefejtjuk a magrol, akkor egy nagyon vekony, de kemenyebb reteg is jon vele a magrol, ami enyhen ropog, amikor ragjuk. A husa feheres, attetszo, kisse kemeny, jol haraphato. Allaga nagyon hasonlit a lichee allagara. Ize edeskes es savanykas is egyben, nem sok mindenre hasonlit. Ha nagyon erolkodom, akkor talan a kemenyebb husu cseresznyere hasonlit egy kicsit zoldseges, mondjuk repas utoizzel. De most, hogy ezt leirtam rajottem, hogy valojaban ez nem is igaz. Finom, de nem a nagy kedvenc. Sokat nem tudnek belole enni.


Hala fruit

Ez egy rendhagyo post. Nem gondoltam, hogy az utazas soran fogunk talalkozni az illatos csavarpalma gyumolcsevel, de Dhigurah strandjan sok volt belole es par darab mar erni latszott. Azert is meglepett, mert ugy tudom, hogy ezt elsosorban Hawaii szigeten nepszeru. Ezert ugy gondoltam szentelek neki egy bejegyzest. Eloszor is gyonyoru, mind a szine, mind a formaja. Olyan, mint egy kezdodo szupernova robbanas. Nyersen zold, aztan fokozatosan bepirosodik. Az egesz gyumolcs kis, tomzsi elemekbol tevodik ossze. Akar egy osszerakos jatek is lehetne belole. Amikor megerik ezeket az elemeket lehet lefejteni egyenkent a kozepso kemeny magrol. Ez elvileg a gyumolcshus, ami egyebkent nagyon rostos. Nem minden csavarpalma gyumolcse eheto. A kepen lathato elvileg nem az ehetok koze tartozik. Az ehetok nagyobbak es kicsit ledusabbak. A helyiek sok cukorral gyumolcslevet csinalnak belole vagy egy nagyon suru levest. Sajnos nem sikerult megkostolni, mert ez meg eretlen volt es nem az eheto fajta, de a helyiek elmondasa szerint finom, masok szerint pedig igen megoszto ize van. Probaltuk felbontani, de beton kemeny volt. Remelem talalkozom meg vele az utazasaink soran...

Irany Budapest!

A resortrol az utolso nap a delutan 5 oras transzferrel jottunk el. Ez igy pont jo is volt, mert a szallast Maleban legalabb delutan 2-ig nem lehetett elfoglani es raadasul az utolso nap szikrazo napsutes volt, amit igy sokaig meg elvezni lehetett a tengerparton. A szallas Maleban kozel volt a komp kikototol, szinte seta tavolsagra. A valasztas szandekos volt, mert masnap viszonylag koran indult a gepunk Penangra. Este mar csak egy finom vacsorara volt idonk a kikotoben egy, a helyiek között is népszerű étteremben. Egeszben sult halat valasztottunk, isteni volt.



A masnap keso este erkeztunk Penangra, de nem amiatt mert kesett a gep, hanem a 3 oras idoeltolodas miatt. Furcsa volt, hogy delelott indultunk, nem utaztunk sokat, de megis ejfel korul erkeztunk meg. A problemak akkor kezdodtek, amikor a szallasra erkeztunk. Kiderult, hogy a cim, ami Booking-on van hibas, mert a megadott szallas ~1km-rel arrebb van. A Grab sofor rendes volt, elvitt minket oda. Ott viszont nem vart minket senki, annek ellenere, hogy tobbszor ertesitettem a szallasadot a kesoi erkezesunkrol. Kisse bonsszankodtam, de gondoltam hamar megoldodik. Kesobb az derult ki a helyi portasoktol, hogy ezen a szallason a homestay nem engedelyezett, el kell innen mennunk, itt nincs kiado szoba. Ekkor inkabb mar ideges voltam, mert ejfel korul jart es hulla faradtak voltunk es tulajdonkeppen nem volt szallasunk. A Grab sofor tovabbra is nagyon segitokesz volt es keresemre felhivta a szallasadot. Kiderult, hogy egy masik cimre kell menni, mert a szallas nem itt van. Ekkor mar semmit nem ertettem, hiszen semmi sem az volt, amit foglaltam a Bookingon. A duhomnel mar csak zavarodottsagom volt erosebb. Meg is kerdeztem a szallasadot kisse felemelt hangon, hogy akkor tulajdonkeppen mit is foglaltam es mit fogok kapni a penzemert. Latszolag nem izgatta nagyon az idegallapotom es az sem, hogy egy 5 eves gyerekkel utazom. Biztositott, hogy az uj hely hasonlo szinvonalu lesz es meg leszek elegedve. Az uj cime persze vagy 8km-rel odebb volt, a repter masik oldalan. A sofor atvitt minket, de csak nagyon nehezen talaltuk meg, mert sok hasonlo nevu epulet volt. Nagy nehezen megtalaltuk a megfelelot, de ekkor mar hajnali 1 korul jart az ido. Itt vart rank a szallasado megbizasabol egy ember, aki hozta a kulcsot. Kisse emelkedett hangu beszelgetes kezdodott vele es kerdore vontam, hogy mi is folyik itt tulajdonkeppen. Biztositott, hogy az egesz egy felreertes es az uj szallassal meg leszek elegedve. Kertem, hogy a sofornek fizesse ki az extra koltseget, amit ez az egesz mizeria okozott. A tortenetnek happy end lett a vege, mert az uj szallas valoban minden szempontbol megfelelo volt, talan jobb is, mint amit kaptunk volna. Viszont volt egy pillanat, amikor elveszettnek ereztem magam es aggodni kezdtem, hogy hogyan fogjuk tudni kezelni ezt a helyzetet. A Grab sofor nagylelkusege es vegtelen tureleme nelkul kellemetlenebb is lehetett volna a tortenet vege.

Masnap a gepunk Budapest fele csak keso este indult, ugyhogy majdnem egy teljes napunk volt, amit mi Georgetownban toltottunk, egy csodas ebed es par ora varosnezes meg belefert. Visszaerve a szallasra a kotelezo medencezes Dalma keresere persze nem maradhatott el. Egy rovid pancsi a kozel 30 fokos vizben, nagyon rank fert.



Osszepakoltunk es siettunk a repterre mert indult a gepunk haza...

A resort elmeny

Koran reggel 6-kor mar a hallban voltunk es vartuk, hogy kivigyenek a kikotobe. Kicsit kesve ugyan, de megerkeztek es par perc mulva a kikotoben pakoltuk a speedboatba a csomagokat. Az ido tovabbra is szivatott minket, az eso esett es eleg komoly szel fujt, ami ugye nagy hullamokat is eredmenyezett. Durva hajout vart rank. A hajo nyilt tengerre erve eleg nagyokat pattogott a hullamokon, neha nagyagyokat reccsent is, de ez latszolag csak engem aggasztott, a legenyseg arcan meglepo nyugalom volt. 2 ora volt az ut, vegig szakadt az eso.

A repterre erve a resort pultjanal mar vartak minket. A reptertol mindossze 15 percre volt a sziget. A resortra erkezve egy impozans varoteremben fogadtak minket, a welcome drink is jart. Az ajanlott szoba szep nagy volt, egy nagy baldachinos ággyal, a medencehez nagyon kozel. Jobb nem is lehetne. Meg egy uveg argentin vorosbort is kaptunk ajandekba, ami egeszen finom volt. A kornyezet is nagyon szep volt, gyonyoruen karbantartott kerttel. Tulajdonkeppen minden olyan volt, amit egy ilyen resorttol elvarhato, semmire nem volt panasz.





De az ido sajnos nem nagyon akart javulni. Ez annyit jelentett, hogy folyamatosan borult volt az eg, a szel viszonylag erosen fujt es orankent, jobb esetben csak 2 orankent 20 percre alaposan elmosta a szigetet egy rendes tropusi eso. Komolyabb gondot ez nem okozott, mert nem faztunk, hiszen 28 fok volt, meg az eso es a szel is meleg volt. Inkabb csak kellemetlen volt, hogy hosszabb szabadteri programot nem igazan lehetett szervezni. Tovabba ez ugye azt is jelentette, hogy a szigoru szabalyok miatt a legtobb szabadteri program az az idojarasra hivatkozva torolve lett, nem lehetett kimenni sznorizni, sem pedig pecazni a hullamok miatt. Igy az itt eltoltott ido alatt az ezt megelozo 3 hethez kepest sokkal inkabb passzivan telt el, a fo program az edes semmitteves es a pancsi volt tobbnyire a medenceben valamint a tengerben, mar amennyire ezt az ido megengedte. De ez rendjen is van, hiszen a terv is ez volt. Az utolso nap viszont kisutott a nap es vegul, ha csak par orara ugyan, de volt szerencsenk latni szikrazo napsutesben a szigetet az igazi pompajaban. Tenyleg olyan, mint a kepeken.






Osszessegeben elmondhato, hogy a resortrol fura kettos erzessel jottunk el. Egyreszt azt kaptuk, amit egy ilyen szigettol elvarhato, tokeletes tropusi paradicsom erzese, komplex infrastruktura, kifogastalan kiszolgalas, gyonyoru termeszet, turkizkek tenger es csodas elet a viz alatt. Minden olajozottan mukodott es minden a helyen volt. Masreszt viszont tobbszor megtapasztaltuk a rendszer hatarait, amit ugy ereztunk, hogy sokszor zavaroan es indokolatlanul korlatozott minket. Ez nyilvan amiatt van, mert egy ilyen resortot, egy jol atgondolt es eros kontroll alatt tartott rendszer nelkul nem lehet kezelni. Az ottletunk alatt ugy iteltuk meg, hogy 100-as nagysagrendben voltak rajtunk kivul meg szigetlakok. Es ebben a szamban a szemelyzet - ami kozel ugyanennyi lehetett - meg nincs is beleszamolva. A tomegturizmus fojtogato erzese jelentosen rontott az elmenyen. Mi viszont nem emiatt utazunk. Ra kellett hat jonnunk, hogy ezt nem nekunk talaltak ki. Kivancsi voltam, hogy milyen ez a vilag, mindenkeppen meg akartam tapasztalni, es orulok, hogy nem hagytuk ki. Most viszont ugy erzem, hogy Maldivra igen, de egy ilyen resortra nem jonnek vissza.

2018. július 27., péntek

Mar megint?!

Igen, sajnos mar megint. En es a telefonom furodtunk egyet a tengerben...

Peca

Izgatottan keltem reggel, ujra tengeri peca! Mar nagyon vartam. Az igazsag az, hogy nem is igazan aludtam, mert egyfolytaban ezen jart az eszem. Amikor csorgott az ora nem volt gond, azonnal kipattantam az agybol es halkan, hogy a tobbiek ne keljenek fel kiosontam a szobabol. A hallban egyedul ucsorogtem es vartam, hogy jojjon valaki ertem. Par perc kesessel meg is erkeztek. Kirobogtunk a kikotobe, ahol mar vart a 3 fos szemelyzet. Szuper jo ido volt, legalabb 28fok es nem esett az eso es a szel sem volt veszes. Ennel jobbat nem is kivanhattunk volna. Kulon orultem neki, hogy a hajonk egy hagyomanyos dhoni volt, szerettem volna egy ilyennel is utazni.


A kapitany mar a csalikat keszitette elo. A teljesen hetkoznapi trolling csalikat turbozta fel halszeletekkel. Ilyet sem hallottam meg eddig.



Meg sotet volt, amikor elindultunk, de hamar feljott a nap. A horgasz alkalmatossag egy sima kezi damyl volt, a vegen a csalival, a modszer pedig a trolling. Nem igazan ertettem, mert en eddig ugy tudtam, hogy ezt csak nagy botokkal es multis orsokkal lehet csinalni. Ha ugyanis raharap egy nagyobb hal, akkor azt kezzel megtartani eleg problemas. Iszonyatos erovel tudnak huzni ezek a bestiak. Hamar elokerult a kesztyu is, kertek, hogy vegyem fel. Voltam mar tengeri pecan, ahol kezi zsinorral pecaztunk, de ott erre nem volt szükség. Nyilvan a trolling miatt. Akkor meg nem tudtam, hogy mit jelent, ha egy nagy hal huz...


A kapitany nem vitte igazan tulzasba, kimentunk a kikoto bejaratahoz es ott kezdtunk el oda es vissza hajokazni. Lassan beeresztettuk a csalit. En egy piros es feher szinu nagy kalmar imitaciot kaptam. Csak par perce volt bent a csali, amikor egy rettenetes rantast ereztem. Bevagtam illetve berantottam es elkezdtem huzni. Eros volt, nem ereztem ilyet korabban. Igazi elemeny volt. Alig birtam kihuzni. Mikor kiert lattuk, hogy egy igazan termetes kekuszoju tuskesmakrela. Gyonyoru peldany volt. Amikor kiemeltuk, egybol latszott, hogy miert hivjak kekuszojunak. A farkuszoja toveben elenk kek, szinte neon szinu pikkelyek voltak. Sosem lattam meg ilyet. A vacsi mar megvolt!


Gyorsan visszaeresztettuk a csalit es persze nem is kellett sokat varni, par perc mulva jott a kovetkezo durva ravagas. Ismet egy tuskesmakrela. Valoszinuleg belefutottunk egy nagyobb rajba, mert ahogy nalam kapas volt, rogton a masik horgon is volt, ugyanis 2 szerelekkel pecaztunk. A masikat ok kezeltek. Persze mindketto hal meglett! Gyonyoru halak voltak. Ujracsaliztunk es jott a kovetkezo menet. Ekkor egy kisebb kapasom volt, de a masikon egy igen kemeny kapas volt. Kemeny munkaval kihuztuk mindkettot. Gyonyoru tonhal volt mind a ketto. Oriasi volt az orom, mert meg sosem fogtam ilyen halakat. Alig vartam mar a kovetkezo probalkozast. Most egy kicsit hosszabb ido telt el a kovetkezo kapasig. Mar majdnem elkezdtem unni a dolgot, amikor egy irtozatos ravagast ereztem. A zsinor megfeszult es ultembol felallitott az a valami, akkorat rantott. A kapitany kerte, hogy engedjem el a zsinort, mert ez biztos csak leakadt a korallba. De akkor ereztem, hogy megindult. Mit fogtam? Meg sosem ereztem ilyet. Nem ilyen erohoz voltam hozzaszokva. Ez ugy huzott, mint egy vonat. Olyan erovel huzott, hogy a damyl ahogy csuszott a kezemben a kesztyun keresztul megegette a kezem. Eszmeletlen volt! Rogton a ket srac segitsegemre sietett es probaltuk kihuzni. A kapitany is elengedte a kormanyt es ekkor mar 4-en huztuk. Lassan, de biztosan elkezdett faradni es behuztuk. Amikor a hajohoz ert, rogton megertettuk, egy giant travelly, azaz egy sargauszoju tuskesmakrela volt, ezen halak kozul a legnagyobb fajta. Ekkora halat meg nem lattam! Legalabb 30kg volt. Fantasztikus erzes volt kiemelni es megfogni ezt a szornyet. Eletem legnagyobb hala.



Elkepzelesem sem volt, hogy hogyan lehet ezt az elmenyt felulmulni. A kapitany ugy dontott, hogy most kihajozunk inkabb a nyiltabb vizre. A szigetet korulvevo atoll mellett elkezdtunk a sziget hosszaban hajozni. Egy kicsit fokozta is a tempot. Nem tudtam, hogy mire megy ki a jatek. Hosszu ideig, legalabb 1-1,5 oraig semmi kapas nem volt. Egeszen addig, amig el nem indultunk visszafele. Ekkor egy ujabb hatalmas rantas es ujra valami huzni kezdett. Meg sem kozelitette a travellyt, de azert ebben is volt rendesen ero. Ezt sikerult egyedul kihuzni. Akkor ertettem, meg, hogy whaoo-t szeretett volna fogni a kapitany. Egy szep wahoo, azaz spanyolmakrela logott a horgon. Hatalmas volt es gyonyoru! Ilyen halat mar egyszer ettem Palaun, nagyon finom.


Az ido nagyon elszaladt, de buszkeseggel tele tertunk vissza a kikotoben.


Ott meg kivalasztottam vacsorara egy kekuszojut es egy tonhalat. Az egyukbol sashimit kertem, a masikbol Dalmanak valami fish&chips jellegut, a maradekbol pedig kertem a chefet, hogy alkosson valamit, igazabol rabiztam. Este igazi meglepetes fogadott minket...




A legnagyobb meglepetes az volt, hogy Dalma a kekuszojubol keszult shasimire teljesen rakattant, majdnem a fel tallal o evett meg. Olyannyira izlett neki, hogy egy ujabb adagot kellett csinaltatni a cheffel. Tenyleg fantasztikusan lagy texturaja volt a husanak es nagyon finom volt. A fish&chips is nagyon finom volt, hazi majonez keszult hozza. A maradek pedig grillen keszult el. Igazi izorgia volt. Melto lezarasa a napnak.

Masnap estere meg leszerveztunk egy esti horgaszatot is. De ez alkalommal mar az egesz csalad is elkisert, aminek kulon orultem, mert legutobb, Palaun ez nagyon jol sikerult.


Itt is a hagyomanyosan a tenger feneken csalogattuk a halakat. A csali apro jack fish es tintahal szeletek voltak. Eppen csak az atollhoz mentunk ki a drop-off szelere, ahol a tengerfenet 25-30m mely. A fura az volt, hogy ha volt kapasunk es megakasztottuk a halat, akkor kihuzas kozben mindig volt egy nagy rantas es elszakadt a zsinor. A kapitany mondta, hogy ezek capak. A capa vizkozt varakozik, es ha lassan huzzuk ki a halat azonnal lecsapnak ra. Sok halat veszitettunk igy, De Csengenek szerencseje volt, mert az egyik alkalommal ugy akadt a horog, hogy a capa nem tudta a zsinrot elharapni ezert Csenge fogott egy capat.



Nagyszeru elmeny volt es sikerul par kisebb barracudat is fogni.



A tavoli sziget

A szallas nagyon szep volt, egeszen modern. Kesobb, amikor a holland tulajdonossal beszeltem kiderult, hogy csak tavaly nyitottak. A lobby igenyes, csakugy mint az etterem resz. Visszafogott design, turkiz es feher mindenhol. A szoba is nagyon szep volt. Csak azert nem volt tengerre nezo szobank, mert a palmafak tul magasak voltak. Azt hiszem ez alkalommal el tudok tekinteni a panaszteteltol. Egyebkent akarmerre neztunk, mindenhol a tengert lattuk, mert ez a sziget nagyon keskeny, mindossze nehany 10 meter szeles. A kornyezet vegyes erzeseket kelletett bennunk, mert ez a legszebb tropusi szigetek kozott van, ahol jarunk, mint Palau vagy  a Togeans-szigetek, de akarhova neztunk mindenhol felbehagyott epitkezesek es elhagyott foldek, telkek, epitesi hulladek, tormelek, szemet. Lehangolo latvany volt egy ilyen csodas kornyezetben, ahol oriasi palmafak nonek mindenfele es ahol mindent beborit a gyonyoru buja novenyzet, ahol a tengerpart kepeslapra kivankozik...



Az ido sajnos nem volt kegyes hozzank, a hullamok nem csillapodtak. Egy gyors konzultacio a kapitannyal, ami alapjan ugy dontottunk, hogy aznap este nem megyunk ki horgaszni. Viszont egy kora reggeli pecat masnapra azonnal meg is beszeltem vele. Csenge pedig a helyi buvarinstruktorral beszelte at a kovetkezo napi meruleseket. Utana egy finom ebed es maris a tengerben pancsiztunk. A tengerpart gyonyoru palmafas volt, feher puha homkkal, pont olyan mint amit a kepeken lattunk. Hatalmas hullamok voltak a szel miatt, de mindenki elvezte, leginkabb Dalma.

Masnap a kora reggeli peca utan visszaterve Csenge elment buvarkodni. Mi Dalmaval a szallason maradtunk. Sajnos az eso szakadatlanul esett. A szobaba szoritott minket egeszen delutanig. Amikor elallt felpattantunk a biciklire es kitekertunk a sziget vegebe, a homokpadhoz. Digurah szigete vekony, de nagyon hosszu es a vegen van egy igen impozans homokpad. A helyiek is szeretik, gyakran kijarnak ide furodni, sutogetni. Az oda vezeto ut palmafas dzsungelben vezetett, csodaszep volt. Mar onmagaban ezert megerte kijonni ide.


Sajnos ott ujra eleredt az eso es borig aztunk, mire megtalaltuk a helyiek altal epitett ici pici mecsetet. Oda behuzodtunk es ott vartuk meg az eso veget. Sajnos nagyon elhuzodott, legalabb 1 orat ultunk ott es igy nagyon elszaladt az ido, vissza kellett indulnunk, hogy meg sotetedes elott visszaerjunk. Este pedig meg belefert egy esti horgaszat is. Visszaterve a pecabol a hajnalban fogott halakbol keszult lakoma fogadott minket. Hulla faradtan, teli hassal zuhantunk agyba.

Masnap Csenge kora reggel burvarkodni ment, mi pedig felfedeztuk a szigetet biciklivel. A feladatot hamar teljesitettuk, mert a sziget nagyon kicsi. A kikotoben bealltunk a helyiekhez horgaszni. Nagyon vicces volt, ahogy a kezdetleges eszkozokkel szerencsetlenkedtem, sokat nevettek rajtam. Mivel pentek volt, a masodik merules utan imadkozni visszajottek a buvarhajok, igy Csengeek is. Egyutt ebedeltunk. Delutan a harmadik merules utan, meg Csengevel is kitekertunk a homokpadokhoz.



Lefekves elott meg bepakoltunk, mert masnap koran reggel, 6:30-kor indult a speedboat vissza Maleba.