A leirasok szerint Ellaba nincs vonat. Ezt tudtuk, ezt a helyiek is megerositettek. Szoval maradt a taxi vagy a busz. Mar rogton az elejen erezni lehetett, hogy Sri Lanka bizonyos tekintetben egy kicsit dragabb, mint Malajzia. Igy jobban oda kell majd figyelnunk a napi koltesekre, azaz a sokkal dragabb taxi nem lehet opcio. A taxi jellemzoen RS12000-15000, a busz ezzel szemben csak RS1200 harmunknak. A menetidoben nincs szignifikans kulonbseg, a taxival mindossze 1-1.5 orat lehet faragni, a 4.5-5 oras utbol. Az viszont ketsegtelen, hogy a taxi sokkal kenyelmesebb lenne, de eselyed sincs atelni a helyi viszonyokat. Mi pedig azt nagyon tudjuk elvezni. A busszal viszont tobb gondunk is volt, ugy tudtuk, hogy nincs kozvetlen jarat Ellaba es azt is irtak, hogy nagyon orult modon vezetnek, ezert veszelyes. De hat nem volt mas valasztasunk, ezert bevallaltuk.
Egy szuper reggeli es a kotelezo delelotti medencezes utan fogtunk egy tuktukot es kirobogtunk a buszpalyaudvarra. Oriasi nyuzsges fogadott minket ott, a giccsesen dekoralt buszok jottek es mentek, elso latasra teljesen rendszertelenul. Fullaszto hoseggel es zsibongo tomeggel vegyulo igazi felszabadito kaosz uralkodott a palyaudvaron. Meg a tuktuk sofor is azt ajanlotta, hogy szalljunk at egy masik buszra Wellawayaban. De szerencsere talaltunk egy buszt, ami kozvetlenul ment Ellaba. Micsoda szerencse! Nem keslekedtunk, rogton fel is szalltunk. A zsakok bekerultek hatra a motor melle es nekunk is a hatso sorban jutott mar csak hely. A busz mar ekkor teljesen tomve volt. A sofor vezetesi stilusa azonnal visszaigazolta a legendakat, egy F1 pilota szive dobogott benne. Alapvetoen csak a ket vegletet ismerte a busz kezelesere, a full padlogazt es a satu feket, es ezt a kettot eloszeretettel valtogatta hirtelen egymas utan. A busz a sajat muszaki allapotat meghazudtolva ordito motorral szaguldott vegig a meglepoen jo minosegu uton szinte vegig a tengerpart menten. A futomu felol folyamatosan furcsa recsego es kattogo hangok jottek, leginkabb akkor, amikor 90 km/h-val a drifteles hataran vettuk be a hajtukanyart. Ez lathatolag rajtam kivul igazabol senkit nem zavart. A buszon iszonyatos hoseg uralkodott, amit csak a mindenhol nyitott ablakok tudtak elviselhetove tenni. Ezt tovabb fokozta, hogy nyilvanvaloan a kapacitasat joval meghalado mennyisegu utast zsufoltak fel az utasterbe. A helyzeten semmit sem javitott, hogy vegig uvoltott a hangszorokbol a helyi popzene, amit nyilvanvaloan azert toltak az arcunkba, hogy a hoseg es a tomeg miatt akkumulalodo feszultseget egy kicsit oldjak. Nice try! Eszrevettem, hogy a buszok tobbsege ugyanaz a gyartmany, Lanka Ashok Leyland.
A masik fele pedig Tata, amit mar ismertem. Az elobbirol viszont meg nem hallottam. Utananeztem es kiderult, hogy ezek a buszok az 1980-as evek kozepen az Ashok Leyland indiai vallalat sri lankai gyaraban keszultek. Igazi elnyuhetetlen szerkezetek. Ez a vallalat a vilag 4. legnagyobb busz gyartoja, ami igencsak meglepett. A ceg egyebkent egy indiai csalad kezeben levo holding, a Hinduja Group tulajdona, ami egy aprocska vallalat 75000 (!) dolgozoval. Kicsit masak itt a leptekek...
Mindezek ellenere legalabb annyira elveztem a buszozast, mint a vonatozast az elozo nap. Az ut vegen kialltam a lepcsore es csak a korlaton kapaszkodva logtam kifele. Bizsergetoen izgalmas volt, teljesen feltoltott. Az ut legalabb 4,5 ora volt. Ella kozpontjaba erkezve fogtunk egy tuktukot es par perc utan a szallason voltunk. Keson erkeztunk sajnos tul sok program aznapra mar nem fert bele, de egy ilyen buszos party utan mar nem is volt kedvunk hozza. A szallasado egy nagyon kedves tamil ferfi volt, aki a kiadott szobak felett levo felkesz emeleten elt az egesz csaladjaval bezsufolodva masfel szobaban. Egy jeghideg ananasz dzsuzzal fogadott minket. Egy frissito zuhany utan bementunk a kozpontba vacsorazni. Este megterveztuk a masnapi turat. Mikor kint ultunk a teraszon a sotetben egeszen jol lehetett latni, hogy a szemben levo hegy, azaz a Little Adam's peak teljes oldala hatalmas langokkal egett es nem volt megallas. A szarazsagtol es a melegtol konnyen langra kaphatott a bozot. A hegyoldal olyan meredek volt, hogy az tuzoltas teljesen elkepzelhetetlen volt. Nem volt nagy dilemma celpontot valasztani, a tuz miatt inkabb a nehezebbik, de a szebb turat valasztottuk, az Ella Rockra vezetot, ami kozel 4km es kb. 500m szintkulonbseg van benne.
Reggel nyugodtan keltunk, semmi rohanas. Jol latszott, hogy este a tuz hogyan egette vegig a teljes hegyoldalt, egeszen leterjedt a volgyig. A reggelit is szepen komotosan ettuk meg. Reggeli utan meg leszaladtam a varosba vizert es csomagoltattam egy csirkes rotit is az utra, ha megeheznenk. Ez kesobb kiderult, hogy nagyon jo otlet volt. Indulas elott megbeszeltem a szallasadoval, hogy este szeretnenk itt vacsorazni es kertem, hogy keszitsen nekunk helyi finomsagokat. Bonuszkent kezzel rajzolt nekunk egy terkepet, hogy hogyan tudunk felmenni a csucsra. Kicsit keson indultunk, a nap mar magasan jart. Egy nagyon meredek hevenyeszett betonlepcson kellett felmenni a vasutig.
Igen, az ut a vasutvonalon vezetett. A tombolo hosegben izzaszto volt felmaszni a vasutig, de onnan laza volt az ut egeszen a fekete vas hidig, ahol lemasztunk a vizesesig. Innen gyonyoru volt a kilatas a volgyre es szepen latszott, a little Adam's Peak. Az utat helyenkent vegig surun mimoza boritotta, ugy no itt, mint a gaz.
Az ut tovabb egy teaultetvenyen vezetett at. Itt nagyon sokfele elagazott az ut ezert egy kicsit el is tevedtunk, de nem volt gond Maps.Me kivezetett a megfelelo palyara. Idokozben tobben is csatlakoztak hozzank, egy belga par es ket nemet lany. Kitartoan jottek velunk. A tombolo hoseget csak azert nem ereztuk mert eleg eros szel fujt. Ez is volt a vesztunk, mert erre nem keszultunk, nem kentuk be magunkat napkremmel es csak hazaerve vettuk eszre, hogy rendesen leegtunk. Mikor kiertunk a teaultetvenyekrol egy apro fa bode vart minket, ahol ket helyi oregember arulta a portekajat. Nagyon megszomjaztunk, kiprobaltuk hat a king coconutot.
Furcsa volt, hogy kint legalabb 35 fok volt, de a kokuszle kellemesen huvos volt, nagyon jol esett. Mikor megittuk szethasitottak es kokusz hust is megkostoltuk. Nem adtak kulon kanalat hozza, hanem a kokusz hejabol hasitottak ki egy darabot es azt hasznaltuk arra, hogy kikaparjuk a puha hust. Tokeletesen mukodott.
Ezutan kovetkezett csak a nehezebb szakasz, de talan a legszebb szakasz, ami az eukaliptusz erdokon at vezetett. A csucshoz kozel az erdoben kellemes szello fujdogalt, ami hozta magaval az eukalpitusz kellemes, kisse citrusos illatat. Kicsit elviselhetobbe tette a hoseget.
A kezzel rajzolt terkepen az volt, hogy a meredek szakasz mindossze 50-60m. Nos, a valosagban ez 500-600m volt. Dalmaval szepen lassan, meg-megallva tudtuk teljesiteni ezt a szakaszt. De a folyamatos biztatassal es segitseggel vegul felertunk vele a csucsra. Elkepeszto teljesitmeny egy ilyen pici lanytol. Foleg, ha figyelembe vesszuk, hogy milyen hoseg volt, ami meg minket is alaposan megdolgoztatott. Nagyon buszkek voltunk ra.
Fent hihetetlen volt a kilatas, akar kilometerekre is el lehetett latni. Egy rovid piheno utan elindultunk lefele. Ez mar sokkal gyorsabban ment. Lefele menet osszefutottunk egy idosebb hazasparral, a ferfi magyar volt. Fura volt itt magyar szot hallani. A fa bodetol lefele egy masik uton mentunk, ami sokkal rovidebb volt es egy masik, de kisebb vizesen vitt at. Itt a lanyok lehutottek a jeghideg hegyi patakban a faradt labaikat.
Delutan hazaerve a szallasado elozekenyen egy finom forro teaval vart minket. Aznap keso delutan mar csak pihentunk az isteni esti vacsoraig.
Ez a tura mindenkinek erosen ajánlott, aki idelatogat. Izgalmas es valtozatos a taj es pont annyira nehez, hogy utana kellemesen faradtnak erzed magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése